Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Borbíró Aletta: Az idegen test (Fodor Barbara képeiről)
89 színek. Ezek a képek sokkal nyugodtabbak, rendezettebbek, a kollázsrétegek is finomabban illeszkednek egymásra, vagyis hiányzik az a vadság, ösztönösség és kaotikusság, amely azokat a képeket határozza meg, ahol az absztrakt formák, a kollázs képszervező ereje és a vörös, szürke dominálása jellemző. Az első két, inkább fekete-fehér képek vonalai finomabbak, vékonyabbak, ami azt az érzetet kelti a szemlélőben, hogy kevésbé ösztönös, a belső érzelemvilágot és indulatokat leképző alkotások, inkább a tudatosság határozza meg a képeket, a környezet iránti figyelem. Az ezt követő képeken nemcsak megjelenik, hanem erőteljesen szervezi is a látást a vörös, hiszen a fekete és fehér formákat kiemeli; átszabja és szétdarabolja az ábrázolt figurákat és testeket, így olykor mintha a vérrel válna azonosíthatóvá ez a szín. A vér mellett más kulturális jelentések is felidéződnek, hiszen a vörös a szenvedély, a szerelem (és így a szexualitás) jelképeként is interpretálható, amely a fekete, fehér és szürke színekkel együtt vadságot, fenyegetettséget, veszélyt sugall, egy kiegyensúlyozatlan szerelmet, elnyomott szexualitást. Ezt a képek formavilága is támogatja, hiszen a vonalak is erőteljesek, határozottak, gyakran jelennek meg áthúzások, apróbb ikszek, amelyek éppen az elutasítást, a távolságot sugallják az erős érzelmi megnyilvánulások révén. Különösen szembetűnőek ezek a gesztusok azért, mert ennek színeiként a fekete és a vörös jelenik meg. Az ikszek olyanok, mintha egy-egy szem helyét foglalnák el. Emiatt azt az ábrázolási módot fedezhetjük fel, amelyben a halott vagy eszméletlen alakokat és állatokat a szemük helyén ikszekkel jelölik meg, hiszen a nézés, a tekintet figyelmet és jelenlétet sugall, viszont az ikszek révén éppen az (ön) tudat hiánya artikulálódik. Maga a forma sem csak az ember(szerű) alakokon jelenik meg, hanem madárhoz hasonló figurákon is. A madár kulturális jelentése ugyancsak párbeszédbe lép a képpel, viszont az élettelenségük jelzéséből fakadóan nem a szabadságot testesítik meg, hanem egyfajta béklyót, korlátozottságot jelképeznek, az elfojtás jelképeivé válnak. A szemek önmagukban, arcformák nélkül is megjelennek, olykor pedig sötét foltokká válnak, elvesztik alakjukat, mint a párképeken, amelyeken két bennszülött figura látható. A szem mint a hatalom kulturális jelképe a fekete-vörös kombináció révén itt is a dominancia jelévé válik, hiszen színe fenyegetést és uralmat ígér. Ez egyrészt a néző feletti uralmat jelenti, hiszen annak ellenére, hogy kompozicionális szempontból nem feltétlenül a kép centrumában helyezkednek el, a néző tekintetét szinte azonnal megragadják és megtartják, és ebből fakad a másodlagos uralma, hiszen a szem, a tekintet meghatározza a kép formavilágát, minden alávetetté válik. Ebben a kontextusban különösen fontos figyelmet fordítani a testekre, hiszen vagy a fetisisztikus lábak, vagy a vállak, mellek, felsőtestek, szétdarabolt, roncsolt testek jelennek meg (legalábbis felsejlenek), és a szem így éppen a kiszolgáltatottságra, alávetettségre utal, a tekintetnek való kitettségre.
