Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Murzsa Tímea: A festés mint messianisztikus tett (Pap Károly: A nyolcadik stáció)
81 munizmus másfajta értelmezését szorgalmazták: Artner Edgár paptudós 1923-ban jelentetett meg egy könyvet Az őskereszténység kommunizmusa címmel, melyben többek között kifejtette, hogy szerinte az apostolok kommunizmusban éltek, az igazi kommunizmus pedig a marxi iránnyal szemben a szeretet kommunizmusa.59 Az úgynevezett keresztény kommunizmus hívei is hasonlóan gondolkodtak: „A communio, a kölcsönösségen alapuló közösség, az embereknek ez a szellemi egyesülése az élet legmagasabb forrásával – Istennel – feltételezi a közösséget. Az emberiség Istenben, Krisztusban éri el a valóságos communiót, közösséget”60 – írja Nyikolaj Alekszandrovics Bergyajev, orosz filozófus és teológus. Tverdota György szerint a századforduló után Magyarországon „az ókereszténység forradalmának modern megismétlődésére való készülődés kivételesen tág gondolkodási keretet jelentett, amelybe beletartozott a radikalizmus és a vallási hagyományra való támaszkodás: szélső változatában forradalmi messianizmusként öltött testet”.61 Pap Károly életútja jó példa lehet erre: eleinte a forradalmi mes sianizmus jellemezte, hiszen vöröskatonaként szolgált: „Forradalmárként is messianisztikus eszméket követő idealista maradt. Szabadcsapatokat akar szervezni, hogy annak élén betörjön Ausztriába, majd Európa csúcsára kitűzze a forradalom zászlaját.”62 Műveiben azonban egy sokkal kevésbé radikális kép jelenik meg. Krisztus-regényeiben a vallási hagyományra támaszkodik, de fontos hangsúlyozni, hogy esetében az alapot a zsidó, és nem a keresztény vallás képezi, továbbá Jézus alakját is a zsidó hagyomány felől értelmezi. Krisztus legfontosabb tanításának a szeretetelvűséget tartja, rá emlékeztető alakjainak (elsősorban Mikáélnek és Leviátnak) a „forradalmisága” is a szeretetközpontú viselkedésükben mutatkozik meg, illetve abban, hogy ennek egyfajta szociális vonatkozása is van (Mikáélnél: az elnyomottak és a szenvedők, Leviátnál pedig a szegények felkarolása63 szemben az aktuális hatalommal), miközben a transzcendencia visszaszorul. Véleményem szerint ez az elgondolás a szöveg eleji Arábiá nak keresztelt mű megfestése kapcsán is megjelenik A nyolcadik stáció ban. Ez az alkotás Leviát első kísérlete lett volna egy nagyívű kompozícióra, amelyet a művészi nagyravágyástól hajtva szeretett volna megfesteni, azonban nem volt képes rá: ▼ 59 Artner Edgár, Az ősegyház kommunizmusa (Budapest: Szent István Társulat, 1923), 2. A kereszténység összekapcsolása a kommunizmussal Marxnál is megjelenik: Marx egyetért Ernest Renannal, aki az első keresztény közösségeket a nemzetközi munkásszövetségekkel hasonlítja össze, mert szerinte azokat is az kötötte össze, hogy szemben álltak a fennálló hatalommal. Karl Marx, „Jelenések könyve”, in Karl Marx és Friedrich Engels művei magyar nyelven – 21. kötet, összeáll. Gut Ferencné, 7–12. (Budapest: MSZMP Központi Bizottsága, 1970), 7. 60 Nyikolaj Alekszandrovics Bergyajev, A kommunizmus igazságai és hazugságai, ford. Révész Mária Magdolna (Budapest: Kairosz Kiadó, 2003), 9–10. 61 Tverdota, „Az együttműködési formula...”, 51. 62 Lichtmann, Az igazságkereső. Pap Károly, 18. 63 Esetében ez szimbolikusan, a festés által jelenik meg. Nem véletlen, hogy a szegények gyűjtenek a stációképre, és az alkotás a „szegénység Kálváriájaként” aposztrofálódik.
