Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Orosz István: Emlékek apámról XIII.
74 Szept. 6. (kedd) Hiller szocialista pártelnök kijelentette: olyan fejlődésnek részesei vagyunk, mint Deák Ferenc korában. Igaza van: olyan féloldalas és korrupcióval, az állam eladósításával járó fejlődésé. Néhány mondat Magyarország története (1964) Száraz Györgytől való fejezetéből (A szabad versenyen alapuló gazdasági fejlődés a kiegyezéstől a századfordulóig): „A puritán Deák undorodva, de tehetetlenül vonult ki a parlament folyosójára, valahányszor pártjának hívei és Tisza vezette »rettenthetetlen« ellenfelei odabent osztalékért, igazgatósági tiszteletdíjért vagy közvetett érdekeik érvényesítéséért harcoltak (...), hogy végül – egymás érdekeit tapintatosan tiszteletben tartva – szavazzák meg a haszon állami biztosítékát.” (...) Hillerék ezt tartják fejlődésnek. „Lendületben az ország.” Aki az elnyomorodásról beszél, az „populista”. (Akik ezt használják, aligha tudják, mi volt a populus Romanus, legföljebb arról hallottak, hogy az USA-ban a néppártit hívták populistnak.) (...) Vasárnap meglátogattam Mátyus Leót. Arról beszélt, hogy szobatársa misére járó, gyónó, áldozó ateista. Szeretné megmenteni a lelkét. Beszélni akart a vasárnaponként hozzá járó egyik piaristával, de az „nem ért rá”. Meglepett Leó valláshoz való viszonya. Évekkel ezelőtt nekem adott kis füzetében a kereszténységhez társuló lélekvándorlásról van szó: ez tölti be a purgatórium szerepét – a lélek addig vándorol, amíg meg nem tisztul. Mostani életünkben az előző(k)ben elkövetett bűneinkért lakolunk. (...) Rousseau-t (meg Katonát) olvasva mostanában azt gyanítom, hogy Istenhez nem egy út vezet. A dogmák inkább akadályozzák a közeledést hozzá. Számomra a tér és az idő felfoghatatlan végtelensége, az emberen túli „értelem”, az Isten bizonyítéka. Krisztus számomra abban „egylényegű” vele, hogy megtanít élni. „Szeresd felebarátodat!” Nagyon nehéz! Ehhez a végtelent egyetlen pontba, itt-be és most-ba sűrítő Isten segítségére van szükség. Tévelygéseink közt az „Isten, irgalmazz!” a hiteles fohászkodás. (...) Lelkünk a halál után megőrzi egyéniségét? Szeretném azt remélni, hogy feloldódik a végtelenben. Isten részévé válik. Földi életünkben nem emlékszünk lelkünk korábbi, születésünk (öntudatra ébredésünk) előtti állapotára. Miért kellene halálunk után földi létünk emlékét hordozni? Szept. 18. (vas.) (...) Rousseau-t olvasva franciául meg a tévében a német adót bekapcsolva megdöbbenek, milyen gyenge a nyelvtudásom. De francia esszéket magyarul is nehezen olvasok. Okt. 9. (vas.) Kötetet készülök összeállítani 2000 óta írt Katona-tanulmányaimból (...) Talán összeállítom, de megjelentetésére nem törekszem. Halálom után? Okt. 26. (szerda) (...) 21-én Andinál fogadtam a kéményt ellenőrző urakat, egyikükkel megbarátkoztam. Nov. 8. (kedd) Tegnap felolvastam a levéltári napon Probationes calami címmel előadásomat az Iványositól gyűjtött versekről, töredékekről. A levéltárat vezető egykori gimnáziumi kolléga, Iványosi-Szabó Tibor száznál több verset, verstöredéket talált XVII. századi kecskeméti hivatali iratokban. A tanulmány ezeket a „tollpróbákat” dolgozta föl irodalomtörténeti szemszögből. István Marosvásárhelyen,
