Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Buday Bálint: A metalepszis hatásfunkciói (Tolnai Lajos A mostoha leány című balladájában)
66 különböző megszólaló és narrátor idéz elő: Az első megszólaló, a keretelbeszélés szintjén levő elbeszélő (vagyis az extradiegetikus narrátor), viszonylag objektív, de erősen stilizált nézőpontba helyezkedve vázolja fel a beágyazott történet elhangzásának körülményeit. Majd ő tér vissza a beékelt történetmondást követően az utolsó két versszakban, hogy „idézze” az állatok beszédét. Az archaikus, animista szemlélete miatt – tehát amiatt, hogy hisz az állatok beszédében és az ember állattá változásának lehetőségében – egy stilizált, népi elbeszélőként jelenik meg. Tettlegesen nem vesz részt a cselekményben, sem a kendermosók, sem pedig Kenderesi Sári világának szintjén, csupán mesélőként van jelen, elbeszélésének címzettje és befogadója pedig maga az implicit olvasó. Ő maga annyira kívül áll az általa elbeszélt történeten, hogy nem is nevezi néven egyik szereplőjét sem. A keretelbeszélés világában létező Pintér Örzsit a körülötte levő emberek szólítják meg, az intradiegézis szintjén létező Kenderesi Sárit pedig a beágyazott történet narrátora, Pintér Örzsi. A 2. és a 3. narrátori szólamnak a második strófa két idézőjellel jelölt megszólalása tekinthető. A két megszólaló az elsőfokú narrátor által elmondott történet szereplői, vagyis nála eggyel mélyebb/belsőbb szinten állnak. Az ő funkciójuk mindössze annyi, hogy kiváltják, illetve sürgetik a következő narrátor, Pintér Örzsi megszólalását, ilyen értelemben ők a rekurzív szerkezet létrejövésének katalizátorai. Más szempontból az ő szerepük az, hogy a történetmondás vagy újramondás orális kultúrabeli funkcióját hangsúlyozzák. Az intradiegetikus narrátor, vagyis a beágyazott történet elbeszélője tehát Pintér Örzsi. Az ő szólama a teljes harmadik és negyedik strófa, amelyekben Kenderesi Sári történetét meséli el a többi dolgozó lánynak. Az ő szólama azért is kiemelten fontos, mert a vers címe – A mostoha leány – ezt a szövegrészt helyezi fókuszba, szemben például Arany Tengeri-hántás ával, amely a külső történetre, vagyis a beágyazott történet elsődleges befogadóira, a kukoricafosztókra tereli a hangsúlyt. Az utolsó két versszak további két narrátort aktivizál, a békát és a madarat, akik azonban már nem az intradiegetikus narrátor által elbeszélt tragikus szerelmi történet szintjén szólalnak meg, hiszen az idézőjel lezárja Pintér Örzsi szólamát. Az extradiegézisben, a banai tó partján történő kendermosás szintjén jelennek meg, holott a történet szereplőiként beszélnek magukról. A szerkezet tehát rendkívül bonyolult. A vers egy műballada, amelyben azonban Tolnai egy olyan stilizált narrátort alkalmaz, aki egy archaikus hiedelemvilág képviselője. Az általa elbeszélt történet pedig tulajdonképpen arról szól, hogy a közösség egy tagja előad egy népballadaszerű történetet. Ez akár értelmezhető a mise an abyme, vagyis az öntükrözés alakzataként is.36 Az elbeszélés az elbe ▼ 36 Dorrit Cohn, „Metalepszis és mise en abyme”, ford. Z. Varga Zoltán, in Narratívák 6..., 113−122.
