Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Alekszandr Szergejevics Puskin: Az antiár-fa; Kihunyt a nap fénylő korongja; Az égen oszladoz a fellegek raja; Szabadság árva magvetője; Bacchusi dal; Dadámnak; A Kaukázus; Kolostor a Kazbeken; Szent szerzetes atyák, és nők, telvén erénnyel; Ha túl a városon bóklászom egymagam (versek) (Soproni András fordításai)
56 Meddő dühe forr, rohamoz zabolátlan, Nyaldossa mohóan a sziklafalat. Kitörne – se nyugta, se étke –, hiába! Lefogja a néma kolosszusok árnya. Kolostor a Kazbeken Ott fenn, a hegycsalád fölött, Ragyogsz te, fenséges, örök Kazbek, a tűző napsugárban. Kolostorod ott egymagában Mint égi bárka, úgy lebeg, Alig is látható a tájban. Ó, messzi, áhított hegyek! Hagynám a völgyet! Szökni innen! Szabad magasba, ott legyen Egy felhőn túli cella, Isten Szomszédságában, menhelyem. Szent szerzetes atyák, és nők, telvék erénnyel Szent szerzetes atyák, és nők, telvék erénnyel, Hogy szálljon fel szívük, hová a szem nem ér fel, És hogy erős legyen, álljon vihart, csatát, Költöttek számtalan szép isteni imát; De egy se meghatóbb és kedvesebb előttem. Mint mit a pap citál húsvét előtt a böjtben, A nagy gyász napjain, egészen szombatig, Ajkamra többnyire ez egy kívánkozik, Erőt ad, s megtelít – esendőt – újra tűzzel: Ó napjaim ura! a tétlenségem űzd el, Miként alattomos hatalmi vágyamat, S el léha szófia ne hagyja ajkamat, De add meg, istenem, hogy lássam annyi vétkem, S testvérem tetteit, add, hogy meg ne ítéljem, S a béke, türelem, szeretet s tisztaság Magasztos szelleme a szívem hassa át.
