Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Alekszandr Szergejevics Puskin: Az antiár-fa; Kihunyt a nap fénylő korongja; Az égen oszladoz a fellegek raja; Szabadság árva magvetője; Bacchusi dal; Dadámnak; A Kaukázus; Kolostor a Kazbeken; Szent szerzetes atyák, és nők, telvén erénnyel; Ha túl a városon bóklászom egymagam (versek) (Soproni András fordításai)
55 Dadámnak Zord napjaim hű, drága társa, Öreg daduskám, kedvesem! A fenyves sűrűjébe zárva Rég vársz reám türelmesen. Ülsz ablakában kis szobádnak, Kitartóan, mint őrködők, És fürge tűid meg-megállnak A ráncos ujjaid között. A kapun át a messzi tájat, A sáros földutat lesed; A baljós sejtelem, a bánat El-elszorítja kebledet. Hol úgy rémlik neked ... A Kaukázus Alattam a vad kaukázusi bérc. Magam vagyok itt, a havas meredélyen. Szemem magasában, a távoli égen Egy sas lebeg át, azután elenyész. Itt látni szilaj patakok fakadását, És kőlavináknak alászakadását. Felhőrajok úsznak alább szelíden, Köztük zuhatag vize szökken a mélybe Lent sziklakolosszusok marcona népe. Lejtőn csenevész moha, cserje terem. Tovább azután üdezöld a hegyoldal, Hol szarvas iramlik, és zeng a madárdal. S már emberi fészket is látni alant. Juhok legelésznek a dús hegyi réten, Ott ballag a pásztor a völgynek ölében, Hol zúg az Aragva, és árnyas a part. Koldus lova baktat a mély repedésben, Hol táncol a Tyérek szilaj örömében. Így táncol, üvölt a kölyök fenevad, Ha látja a koncot a rácsokon által.
