Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Mohácsi Balázs: talán; az ollót átveszem; délelőtt tízkor; különösebb könnyűröptű (versek)
27 fázékony árvaságban gyalogutakon a keményedő csendben nézem az eleven arcokat de a nyersanyag amivel dolgozom minduntalan becsap az idő intézkedéseimet k é rd é seimet kiforgatja hi á ba igyekszem megnyerni munkatársamnak mert a szerkesztő a toalettjében is szerkesztő azt mondja valaki hogy tovább kellett volna hallgatnom vagy legalább szebb bokájú annákat szeleltetni a mérlegen két kiló sincs ez az életmű ugyanis repedezik a város bőre és a kékzöld labda is összevissza gurul a fekete vásznon valaki lopja a boldogságomat és valaki lopja a szabads á gomat é s valaki egy eml é k a lovas kocsi bakján ül lila esernyővel valaki azt gondolja a juhász a birkák főnöke nem beosztottja nem szorulnak magyarázatra tettei tévedései. délelőtt tízkor mikor a vers végére értem a hatos útra gondoltam és arra hogy ott láttam eddig minden létező színt zárójelben azokat is amelyeket a fantázia segítségével sem lehet megnevezni például azért mert egyelőre jelentőség nélkül sorakoznak a recehártya adatbankjában nehéz lenne megválaszolni miért akarom ezt elmondani hogyha közben a karanténkék égről vagy az ablakból minden délelőtt tízkor kihajoló margit n é ni otthonk á j á ról nem akarok beszélni mert tudom hogy az arra vonatkozó mondatokat már mások is fogalmazgatják úgyhogy más vágyakat fertőtlenítek egyszer szeretném megérteni john ashbery költészetét megfejni egy polcrendszer minden titkát kitapasztalni
