Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 6. szám - Szilasi László: Saját élet (regényrészlet)

7

Akkor én is nagyon fogok. Kopog a cipők vasalt sarka. Visszaintegetnek. Sírnak. A nő biztosan sír. Voltaképpen nem rossz itt. Végeredményben jól elvagyok. Vannak fények a falon, mozognak, játék. Az emberek kedvesek, hoznak enni is. Mintha az ágyamban etetett volna az a szőke nő. Föl kell ülni az ágyban. Nem szeretem azokat az ételeket, de örülök nekik. Meg azt is akarom, hogy maradjon még a szőke. Délután jönnek a fehér ruhások, és beleszúrnak egy nagy tűt a hátamba. Fekszem az ágyon, hasra fektetnek, és akkor. Gumikesztyűt viselnek meg szájmaszkot. Hatan vannak. Egy-egy ember egy-egy végtagra, a fej is végtag, a hatodik meg szúr. Az nagyon fáj. Kiszív valamit a gerincemből. Az egyik csigolyából. Átüti a csontot. Kell nekik az anyag, zavaros folyadék. Nagyon fáj. Ha fáradt vagyok, ma is érzem. Jönnek, lefognak, duruzsolnak valamit, szúr, és akkor fáj. A szőke ilyenkor nincsen sehol. Nincs köztük, ez jó, de nem segít nekem. Lumbálás, az a neve. Magyarul se jobb: gerinccsapolás. Utána hason kell feküdni sokáig. Örök minta az engem a karjában tartó szőke nő. Néha, amikor kellene, nincsen sehol. Máskor van. Szőke, teltkarcsú, vágott szemű. Pedig nem is látom az arcát, a haját, a szeme színét. De a testét érzékelem. Puha, párnás. Alatta kemény. Benne ülök abban a fiatal, láthatatlan testben, mint egy fotelban. Meleg, jó meleg. Onnan nézek. Kifelé az ablakból. Lefelé a fiatal párra. Integetnek. Próbálok visszaintegetni. Mintha akarnék mondani is nekik valamit. Talán sírok is. De inkább az öröm. A nő áll a jobb oldalon. Magas sarkú cipő van rajta, sötét körömcipő. Világos blúz. Talán ékszer is. Retikül. A férfi rövid ujjú ingben van, élre vasalt, hajtókás nadrágot visel, meg valami nehéz bőrcipőt. Doxa van a kezén, a bal csuklóján. Szőrös csukló, fonott, fekete szíj, finom, legömbölyített fémheggyel. A nő a jobb kezével int, a férfi a ballal. A másik kezük a társuk derekát öleli át. Hazamennek a 2-es számú körjárattal. Csak ott fognak majd sírni, a csuklós Ikaruson, hazafelé azon a hosszú úton, egymás mellett, a forró műbőr üléseken.

▶ ▶ ▶

A bizonyításról

Csoda. Isten csodája. Túlélte. És egészséges maradt. Látod, semmi baja. Milyen okos. Nem lett hülye, láthatod te is. Ezzel telt a gyerekkorom. Ezzel a szólammal. Meg az a gyanakvó figyelemmel, ahogy rád néznek, amikor azt hiszik, hogy nem látod. Vagy csak én látom beléjük azt a gyanakvó figyelmet. A sajátomat. A napra nyáron, hosszabb időre, azért még egy ideig nem kell kimennie. Anyám később, sokkal később, nemrégiben, azt mondta egyszer, a betegségem alatt nem azért imádkozott (próbált nem azért imádkozni), hogy túléljem, hogy maradjak ép, hanem azért, hogy történjen minden úgy, ahogy a Jóisten akarja. Ő belenyugszik. Elfogadja. Segítsen neki, hogy megértse. Hogy el tudja fogadni. Úgy történt, gon-