Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Orosz István: Emlékek apámról XIII.
66 hogy meghívott, repüljek át hozzá, és töltsek el néhány napot kaliforniai villájában. Elképesztő gazdagságban élt ott, hollywoodi filmcsillagok szomszédjaként ez a nálam majd’ tíz évvel fiatalabb, különösebben műveltnek, tehetségesnek, de még sármosnak sem mondható, ám nagyon rátarti fickó. Később, amikor a Los Angeles-i szubkultúrába (David Copperfield, Mark Setteducati) bevezetett, már kezdtem kapiskálni a dolgot, pedig valószínűleg semmit sem értettem, s akkor sem sokkal többet, amikor Doris kicsit anyáskodva figyelmeztetett, jobb lesz vigyáznom Seckellel. Megtudtam ugyan, hogy a híres művészek és Nobel-díjas professzorok társaságában tetszelgő konferenciaszónok semmiféle egyetemre nem járt, azt azonban nem is sejtettem, hogy egyik felesége a hírhedt brit médiamogul, Robert Maxwell lánya (úgy hírlett, párhuzamosan másik felesége is volt), azt meg pláne nem, hogy a pedofil milliárdos, Jeffrey Epstein jobbkezeként tevékenykedik, ahonnan ugyebár Bill Gates meg Donald Trump irányában gombolyodhatnak tovább a szálak. Maxwelléhez és Epsteinéhez hasonlóan rejtélyes volt Al Seckel halála is. 2010-ben Franciaországba költözött, vagy inkább menekült az ellene zajló sok és egyre kilátástalanabb per elől. (Akkortájt látogatott meg Budakeszin, illetve töltöttünk el egy estét F. Farkas Tamás műtermében is. Eléggé kimerült lehetett, mert Tamás képeinek nézegetése közben egyszer csak elaludt.) 2015 áprilisában jelentette Isabel Maxwell, hogy eltűnt, majd később, hogy egy kastélyukhoz közeli szikla tövében holtan találták, igaz, ezt a francia rendőrség soha nem erősítette meg. Ismerősei hajlanak rá, hogy a halálhír csupán a „master of deception” újabb trükkje. Ha Al él, akkor sem valószínű, hogy járatja a Forrást, s olvassa benne emlékeimet, így nyugodtan leírhatom, alighanem a legnagyobb kaliberű szélhámos volt, akivel életem során összeakadtam. Otthoni szűkszavúságom egyébként legföljebb ösztönös viszolygás lehetett, hiszen az imént leírt sztori csak fokozatosan bomlott ki, s az információk jó része csupán apám halála után került elő. Okt. 19. (szombat) Fölhívott Ruttkay Kálmán: írjak bevezetőt a Bánk bán angol fordításához, amelyet az Akadémiai Kiadó ad ki. (...) 15-én itt volt István, Katonagimnáziumi kiállításának anyagát hozta, este Bálinttal sakkozott. (...) Katona Piroska kiköltözött a Margaréta Otthonba. (...) Kertész Imre Nobel-díja meglepetésként ért. Sorstalanság című regényéről a Spenót folytatása igen elismerően írt – nem olvastam. A szerző itthoni ünneplését mintha eltúloznák, ő maga szerényebben nyilatkozik. Okt. 29. (kedd) (...) Moszkvában csecsenek túszul ejtették egy színház közönségét és színészeit. Gáz befúvásával akadályozták meg, hogy fölrobbantsák az épületet. Kétszáz túsz gázmérgezésben halt meg. Nem közölték máig sem, milyen gázt használtak, ezért az orvosok is tanácstalanok voltak. A háromnapos túszdrámát Szöulból követtem, a koreai plakátbiennálé nemzetközi zsűrijében dolgoztam éppen. A terroristákkal való leszámolás érdekében a túszokat kíméletlenül föláldozó hatóságokról alighanem a szovjetrendszerben felnőtt bolgár származású amerikai Luba Lukova
