Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 5. szám - Lengyel András: Az értelmiségivé válás cselédlépcsőjén I. (Szegedi főiskolai éveim – lapok egy önéletrajzból)
62 „szocialista” alsó középosztály formálódott. (A szocialista szó itt persze erősen idézőjelben értendő, s nem is politikai, hanem szociokulturális jegyeket takar. Örök vágyakat és új típusú elfojtásokat, valami régi gyakorlatokból, vélt eszményekből és – akkor már s még – legitim elvekből összegyúrva.) A mi csoportunk számbavétele viszonylag gyorsan elintézhető, mindössze tizenvalahányan voltunk, s ebből is többen hamar kiváltak. Ábécérendben az első Babics Ágota (sajnos már rég meghalt). Pesti lány volt, magabiztos, sőt némileg fölényes – mondhatnánk „pesti” volt, a vidékiek közt. Sem ambíciója, sem tehetsége nem emelkedett ki a többiek közül. Bartku Teri (ma az irodalomból ismert Jékely-család egyik tagjának, szintén volt főiskolásnak, Jékely Endrének a felesége), Nyírcsaholyról jött, egy kis nyírségi faluból. Kedves, kicsit szeles lány volt, érdekessége, hogy rokona, ha jól emlékszem unokahúga volt a „polgazdos” Vidács tanár úrnak – Teri valószínűleg ezért is jött éppen Szegedre, s nem más főiskolára. Bögre Ági (ma a különböző címlistákon Mittákné néven szerepel) szintén Pestről jött. Határozottan okos, jó alapokkal rendelkező lányként él emlékeimben. Hamar összebarátkoztunk, jókat „dumáltunk”. Az első év után, Olajos Teca segítségével „átment” az egyetemre (ő korábban Pesten már tanult franciául, s így kínálkozott számára egy olyan egyetemi szakpárosítás, amelyet fölvehetett). Érdekes, nem futotta ki magát, inkább „feleség” lett, képességei lényegesen többre képesítették volna. (Ebben alighanem otthoni szociokulturális „háttere” játszott szerepet.) Hajas Ica, akivel még a felvételi során megismerkedtem, alighanem a legszebb volt a lányok közül. Valahonnan Vas megyéből jött, talán (erre nem emlékszem pontosan) pedagógus családból, de nehéz anyagi körülmények közül. A zárt e hangot mintaszerűen ejtette, Mucsi mama produkáltatta is olykor. Benne csalódtam, első benyomásaim lényegesen jobbak voltak, mint amilyennek csoporttársként megtapasztalhattam. Ágotával barátkozott (nem vált előnyére). Az első év végén ő is megvált tőlünk, mert családi okok miatt át kellett iratkoznia egy szülőfalujához közelebbi főiskolára. Később, tévébemondónőként, széles körben ismert s népszerű lett. Sajnos korán meghalt, ha jól tudom, rák vitte el. Hargittai Rita Békés megyéből jött, pedagógus családból, már akkor is „nagy dumájú”, link leányzó, aki kitűnően összeegyeztette katolikus családi hagyományait (akkoriban még leplezett) vallásosságát és az ital kedvelését. A rendszerváltás után hitoktató lett Szegeden, s a KDNP színeiben egy vagy két ciklusban városi önkormányzati képviselő. Ágáló „nemzeti konzervatív” közszereplő, s akkor már masszív alkoholista. Személyiségében és kultúrájában a (majdani) konjunkturális jobboldal egyik alapképlete rejlett. Horváth István a csoport extrém tagjaként írható le. Egzaltált, s azt hiszem, beteg ember volt, különc, aki felnőttként is az indiánregényekért lelkesedett. Érthetetlen, hogy az ő lelki alkatával hogyan vehették föl egy pedagógusképző intézménybe. A sors fintora, hogy Arany János örökébe léphetett, a nagykőrösi gimnázium tanára lett, de hamar rokkantnyugdíjba kényszerült, majd
