Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 5. szám - Murányi Sándor Olivér: Rókázás
41 Murányi Sándor Olivér Rókázás – Nemcsak a románok, az erdélyi magyarok is mindent összemeséltek a néhai vezérről és vadászatairól, hogy így lőtt medvét, meg úgy nem lőtt medvét – mondja Lukács vadőr a reggeli kávénál. – Tény, hogy Ceauşescu nagyapám varsági udvarán vacsorázott vadászat után. Akkor még kisgyerek voltam, így nem mehettem a hajtásra, de később a nagyszüleim elmesélték. Azon a napon tizennégy medvét lőtt a Conducător. Egy rókát is elejtett, amikor hívta a felesége, Elena, Bukarestből, arról érdeklődve, hogy megy a vadászat. Ceauşescu akkor még testőrök nélkül járt, nagyon közvetlen volt nagyapámékkal és a többi székely hajtóval, akikkel együtt evett ételkóstoló szolga nélkül az udvarunkon, mielőtt elindult a hajtóvadászat. Az egyik hajtót nagyapám haza kellett küldje, mert már reggel részeg volt. Mielőtt elköszönt, megkérdezte tőle a Vezér: – Már reggel ittál? – Igen – felelte Jóska, a hajtó. – Miért iszol reggel? – Főtitkár elvtárs, ezt akárki nem engedheti meg magának. Délben jönnek az amatőrök. Este a pancserek. – A tolmács lefordította a választ. Ceauşescu elnevette magát. A vadászaton jól célzott, és határozottan lőtt, ezért nemigen kellett kegyelemlövést leadnia a vadaknak, amelyeket egymás után tereltek a lesállása elé a hajtók. Az egész erdő kiabálástól, majd lövésektől volt hangos. Az utolsó medve után jött is érte a helikopter, hogy visszaszállítsa a fővárosba. Érdekes módon minden medvét a helyszínen hagyott, mintha nem érdekelte volna a zsákmánya, ellenben hazaérve telefonált, hogy az egyetlen rókát küldjék el neki. Vakarta is a fejét gondterhelten nagyapám, mert a medveölő puskagolyó teljesen szétszakította a róka testét. Végül azt találta ki, elvisz magával engem, és meglő egy rókát, hogy elküldje a vezérnek. Óvatosan osontunk végig az erdőn. Egy tisztás szélén ott is állt a ravaszdi. Nagyapám suttogva tanított engem: – Célzás közben visszatartod a légzésed, hogy ne mozduljon a mellkasod. Amikor célkeresztbe kerül a vad, határozottan húzod meg a ravaszt. – A lövés eldördült. A róka valósággal bukfencezett lefelé a domboldalon. Vártunk egy ideig, hogy biztossá váljon a halál beállta, majd a helyszínre gyalogoltunk. Ott feküdt a sárgás-vöröses bundájú test, szájából vér folyt. – Lapocka alá céloztam, átment a golyó a nemes szerveken – mondta nagyapám, majd a vad iránti tiszteletből letört egy apró zöld levelű ágat, és töretként az áldozat testére tette. Szótlanul néztük a rókát, majd végül nagyapám felemelte: – Így né. Most már mehetsz a Conducătorhoz Bukarestbe. Ne mondja, hogy nem küldtük utána a rókáját. A székely mindenre talál megoldást. Mindenre is. Másnap az állat becsomagolva utazott a fővárosba, így szent volt a béke. Nagyapámék még sokáig emlegették az illemtudó, kedves, barátságos vezért, aki a
