Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 5. szám - Guzel Jahina: Szerelvény Szamarkand felé (Soproni András fordítása)
38 – Miért énhozzám fordul? – kérdezte a lovas nyugodtan, anélkül, hogy felemelte volna a hangját. Biztos volt benne, hogy meghallják. – Honnét lenne nekem annyi lábbelim? – Nem magának, a katonáinak! Adják kölcsön a csizmáikat, nem kell sok időre, csak amíg a gyerekek eljutnak a pályaudvarra! Különben megfáznak ebben a hidegben! Mezítláb van mind, egytől egyig... – Azt akarja, hogy az akadémia egész állománya mezítláb maradjon? – A lovas nagyon egyenesen ült a táncoló ló nyergében, egyik kezében a kantárt szorította, a másikat fesztelenül leengedve tartotta a törzse mellett (ezt a hetyke ülést Gyejev nemegyszer látta már a cári hadsereg egykori tisztjeitől). – De hát csak egyetlen órára! – Elment az esze – mondta a lovas, nem felkiáltójellel, csak egyszerűen, mint valami ténymegállapítást. – És mi van, ha éppen abban az órában riadóztatnak bennünket? – És ha az összes gyerek belehal a meghűlésbe? Ötszáz gyerek! Három éhes évet kibírtak, most meg elpusztulnak? – kiáltotta Gyejev, és maga is megijedt a szavaitól. – Szamarkandba kell utazniuk, ahol van napfény meg kenyér. Én már vinném is őket, teljes gőzzel! Ehelyett most itt diskurálok magával, vesztegetem az időt... – mondta, és vad tekintetet vetett az őrre, aki még mindig vasmarokkal tartotta. – A megbízólevelem itt van a mellzsebemben. Megmutatnám, de fogják a kezem. A lovas parancsoló állmozdulatára az őr dohogva engedett a szorításán. Gyejev nem tudta megállni szó nélkül: – Ni, micsoda katonái vannak, jól tápláltak, erősek! – dörzsölgette megszorongatott vállát. – Miért ne tudnának megülni egy óra hosszat a kaszárnyában mezítláb? Azzal benyúlt a köpenye mellzsebébe, elővette a megbízólevelét, és felnyújtotta a szétnyitott okmányt. A lovas aligha tudta a sötétben kivenni, mi áll a papíron, de nem hajolt fölé, és nem is nyúlt érte. Táncoltatta még egy kicsit a lovát Gyejev körül, megnézte innen is, amonnan is, aztán nem túl hangosan ráparancsolt: – Jelenjen meg vasárnap reggel hatkor, szekérrel. Itt várjon a bejáratnál. Kap a nevére ötszáz pár csizmát. Két órán belül visszahozza. A szekeret egy lovas szakasz kíséri, és felügyeli az akciót. Ha a kincstári anyag eltulajdonításának legcsekélyebb gyanúja fölmerül, „kardot ránts!” lesz a parancs. Gyejev felelni sem tudott, mert a lovas megrántotta a gyeplőt, és a várakozásba beleunt paripa fürge vágtába kezdett, patái csak úgy csattogtak az erőd lejtő kockakövein. Vasárnap holnaputánra esett. Hát így lett kitűzve az indulás napja. Soproni András fordítása
