Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 5. szám - Guzel Jahina: Szerelvény Szamarkand felé (Soproni András fordítása)
19 Guzel Jahina* Szerelvény Szamarkand felé I. Ötszáz utas Kazany Négyezer-ötszáz verszta. Pontosan ekkora távolság várt a kazanyi vasút Turkesztánba induló egészségügyi szerelvényére. Ami azt illeti, maga a vonat még nem is létezett, a parancsot az összeállítására is csak tegnap, 1923. október 9-én írták alá. Utasai sem voltak, őket még össze kellett gyűjteni a kazanyi árvaházakból és gyermekmenhelyekről, kisfiúkat és kislányokat kettőtől tizenkét éves korig, a leggyengébbeket és legsoványabbakat. Parancsnoka viszont már volt a szerelvénynek, Gyejev, polgárháborús frontharcos, a fiatalabbak közül. Épp az imént nevezték ki. – Gyerekeket viszel – közölte vele Csajanov, a szállítmányozási osztály parancsnoka köszönés helyett. – Ötszáz fő. Kazanyból Szamarkandba. A meghatalmazást és az írásos utasítást a titkártól kapod. Az évek során a szállítmányozásnál Gyejev fuvarozott már mindent, amit síneken lehet szállítani, rekvirált gabonától és marhától kezdve a bálnazsíros ciszternákig, amelyeket a baráti Norvégia küldött az éhező Volga-vidéknek. De gyerekeket még soha. – Mikor indulunk? – Akár holnap. Összeszeded a szerelvényt, és repülhetsz, Gyejev, mint a madár! A gyerekek nem szeretik a hosszú utat, erre egykettőre rájössz magad is. Ennyi volt az eligazítás, pár perc, nem több. Csak az nem volt világos, mit jelent ez a furcsa „rájössz magad is”. De töprengeni nem volt idő. A hosszú töprengés az öregeknek való, akiknek bőven akad idejük. Első útja a pályaudvar-főnökséghez vezetett. Ott megígérték, hogy összekaparják, ami a ládafiában maradt, de csak egyetlen vagont tudtak keríteni, az viszont a legmagasabb osztályú, egykor nemes kék, mára sápadt szürkére fakult kocsi volt, a szalonban csupán egy-két helyen szakadt gobelintapétával, majdnem ép tükrökkel, tágas közös hallal, ahol akár keringőzni is lehetett, ha valakinek épp kedve ▼ * Guzel Jahina tatár származású, orosz nyelvű, nagyon népszerű írónő, számtalan díj kitüntetettje, műveit tucatnyi idegen nyelvre lefordították, magyarul megjelent regényei: Zulejka kinyitja szemét (2017, fordította Iván Ildikó), A Volga gyermekei (2018, Soproni András). Legújabb regényét Szerelvény Szamarkand felé címen idén tavasszal jelenteti meg a Helikon könyvkiadó, ugyancsak Soproni András fordításában.
