Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 5. szám - Zelei Miklós emlékére - Hegedűs Gyöngyi: [azt hiszem nincs halál]; [aznap]; ha ők nincsenek (versek)
14 ha ők nincsenek A barna rongyok hulltak már a fáról, s át harminchárom sáros vármegyén hárman jöttünk koldulva Flandriából: Ythier Méchant, Colin Cayeux meg én (F. Villon: Az akasztófavirágok balladája , Faludy György átköltésében) értem én, hogy próbára teszi a türelmét, és a kérdéseket is értem én, bár már régen nincs dolgom a jelentéssel, így a maga gyújtotta fel? oly súlytalan, hogy válaszra méltatandó: nem egyedül. bár meglehet a térfigyelő kamerán csak magam vagyok. az nem figyeli az időt. közbevetheti persze, hogy abban tekerünk vissza. itt van. 4:30-nál, itt van maga. de az persze az is csak a napfelkelte előtti sötétség véknya. hogy engem lássanak, ahhoz nem az időt kell visszatekerni, hanem a teret. nem azt tagadtam, hogy én gyújtottam fel, hanem azt, hogy egyedül. és a többiek hova tűntek? ehhez kellene a teret visszatekernie, hogy lássa az időt. na, akkor a társtettesek neve jönne elő. ityié mésan, kolen kájé. igen, írja csak fonetikusan, ha már etikusan írni lehetetlen. jobb, ha a kimondás marad a leiratban. bár még nem vagyok akkora költő, hogy írhassak sebhelyesírással. nézze, nem tudok én már a maga játékaival foglalkozni, hogy ilyen néven nincs ember. pedig csak utánuk következem én. ha ők nincsenek, akkor én sem következem. bár a beismerésig jussunk csak el. nem utánuk, belőlük következem. ityié mésan, kolen kájé és én. magának csak az a lényeg, hogy a végén kimondjam az ént. de miért? nem emancipált, anticipált vagyok. miért nem az, hogy kiért? a fa kért meg rá, hogy gyújtsuk fel. a fa. igen, a fa. hogy mi indoka lenne erre egy fának. egy fának mindig van indoka. az embernek meg indítéka. látja, ez az, nem az a kérdés, hogy tud-e egy fa ilyet tenni, hanem hogy mi indoka lenne erre. persze, hogy nem tud maga szerint ilyent tenni, de ha tudna, sem lenne neki maga szerint erre indoka. pedig nincs olyan fa, amelyik ne akarna égni. hogy majdnem leégett a part! van elég víz, hogy oltsa. de az nem jön ide fel! magától. feljöhetne, csak látja, maga erre nem gondolva, soha nem is kéri meg. nézze, van olyan, aki beszél a növényekkel, de a vízzel. ez most az új őrület? lehetne, az is. őrület. nincs jobb szó a csodára koldulva úgysem. különben víz sem kell. az a fa olyan egyedül állt, amilyen egyedül a haldokló van a halálával, szikrát sem kaphatott semmi. november van, minden nyirkos. rajtam kívül ki szereti ezt a hónapot? mikor a fák a teremtés rongyos gárdája. és harminc megyén át kitart a sár. születni tán csak halva lehet, de a hideg pont olyan, hogy a kitettek ne megfagyjanak, felsírjanak a bőrreflextől. ezért a köd. ami nem balladai homály. épp, hogy segíti a tisztánlátást, nincs más dolgunk, mint várni, ami már eljött. hogy a tett miért épp most? hát nem azért, mert ha nincs szárazság, akkor kisebb a büntetési
