Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Szántai Márk: Haláltánc Zomborban (Hász Róbert: Fábián Marcell és a táncoló halál)
127 még a rendőrség és csendőrség között fennálló feszültséget domborította ki, ebben a történetben azonban a titkosrendőrség mellett az ügyészséggel kerül szembe Fábián Marcell csapata. A lánykereskedelmi szál ugyanis csak az egyik, ha lehet ezt mondani, háttérben húzódó vonulata a regénynek, a fő csapásirányt a kisvárosban egymást követő rejtélyes öngyilkossági esetek jelentik. Laboda Erzsike, Balaskó Menyhért és Csavojác Iván halála látszólag egymástól jól elkülöníthető, könnyen tisztázható esetek: az áldozatokkal kapcsolatban kétségtelen tényként igazolódik, hogy önkezükkel vetettek véget életüknek. Ugyanakkor az öngyilkosságok során visszatérőnek látszó mintázat, a halál pillanatát megelőző fékevesztett mulatozás és tánc felkelti a rendőrség gyanúját. Van-e kapcsolat a különböző esetek között, és ha igen, mi az? Epidémia, sátánista szekta, kábítószer-fogyasztás? Vagy valami egészen más? Fábián nyomozó és csapata olyan rejtélyekkel kerül szembe, amelyekkel kapcsolatban az ellenérdekeltségek (főként Gozsdu Elek személye), valamint az információk szándékos elhallgatása miatt egyre reménytelenebbnek látszik összeilleszteni a kirakós darabkáit. Mindeközben családi és magánéleti síkon is olyan változások történnek, amelyek alaposan átrendezik Marcell addigi mindennapjait: sógorának házastársi hűtlensége és az erről való tudás terhe, valamint a Bocskor gyerekek nevelésének ideiglenes felvállalása többletfeladatokat ró a nyomozó vállára. Míg a korábbi regény Marcell identitáskeresését tette hangsúlyossá, addig a Fábián Marcell és a táncoló halál a családi élet viszonylatait is explicit módon ábrázolja. Marcell rendőri karaktere és kvalitása az előző könyvben megrajzolt figurá hoz képest csak keveset változik: továbbra is olyan, hivatása és az igazság kide rítése iránt elszánt, alapos munkatárs, aki adott esetben a törvényes kereteket áthágva is képes a kockázatvállalásra. Amiben mégis látható elmozdulás, az az, hogy az előző könyv zárlatában önmagával, identitásával megbékélő nyomozó a korábbinál erőteljesebb karakterként jelenik meg. A korábbi regény alapján tetten érhető közvetlen jellemfejlődés detektálásának alighanem az is az oka, hogy a két történet ideje között nincs nagy időbeli távolság, az 1902 végén záruló Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja után a nyomozó a következő év nyarán néz szembe újabb kihívásokkal. Ez a folytonosságra törekvés annyiban szerencsés írói döntés, hogy a lineáris, időben előrehaladó cselekményvezetés stabil alapot biztosít a további folytatások számára. A valóságillúzió megteremtésével kapcsolatban azonban megfogalmazhatók kételyek a regény szoros időkezelését illetően. A bűn- és halálesetek talán túlságosan is gyorsan követik egymást ebben a rövid intervallumban, sűrűbben annál, mint ahogyan az egy századfordulós bácskai kisvárosban valószínűsíthető. Ennek ellenére a regény érdeme, hogy képes megteremteni azt az imaginárius teret, amelyben a referenciákat tetten érni vágyó olvasó is zárójelbe teheti kételyeit. Hogy így van, köszönhető elsősorban annak, hogy a cselekményes, akciódús részek és a gazdagon kidolgozott leíró egységek
