Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Staar Gyula: Emlékezés Iványosi-Szabó Tiborra
121 olyanról, csak később hallottam. Vele kapcsolatos többéves kalandom is ezekben a sötét években gyökerezik. Lehet, hogy többeknek ugyancsak kiábrándító lesz ezen évek felidézése, de a tények tisztelete számomra kötelező. A korábban jelzett exponálás ’57 nyarán bekövetkezett. Szőts Rudolfot Kisfáiba, egy tanyai iskolába száműzték. Ez év nyarán vizsgálati fogságba került dr. Orosz László mint ellenforradalmár. A kedélyek nyugtatása végett sokirányú szervezés indult. 1957 őszén kezdték szervezni a megyei középiskolai sakkversenyt. A fiatalabbak segítése egy nagycsaládban felnövő számára olyan természetes, mint a lélegzés. Ez a pályaválasztásomban is meghatározó volt. A sakk mint játék a testnevelő tanár feladatkörébe tartozott. Gaál Tibor bácsi azonban, mint a magyar vívás egyik jeles nevelője vált ismertté. Több olimpikon került ki neveltjei közül. Ő az első rostálást megúszta, de sejtette, hogy rá is sor kerül. Ez néhány hónappal később, ’58 nyarán valóra vált. Még szerencsés volt, mert nyugdíjazása előtt néhány évvel csak a Béke téri általános iskolába száműzték. Testnevelőként, nemzetközi hírű vívóedzőként a sakk érthetően nem állt hozzá közel, ezért kért meg, hogy a Baján rendezett megyei versenyre kísérjem el az iskola csapatát. Egy kivételével mindegyik versenyzőt tanítottam, így emberként is jól ismertem őket, és érthetően vállaltam a kérést. A verseny a katonások fölényes sikerével zárult. Valójában itt kozmáltam le. A következő tanévben kezdték szervezni az országos versenyeket. Az öt év eredményét ismeritek. Még a döntőkben sem szenvedtünk egyetlen vereséget sem, az ezüstöt is veretlenül szereztük. A tanári karon belül igen népszerűvé vált a sakk, bár az eleinte szaporán változó igazgatóim a tarokkot és az ultit kedvelték. Nem tudom, volt-e olyan középiskola, amely éveken át a felnőtt megyei bajnokságokon indult, és ott megállta helyét. Bár igaz, hogy a Katona igazi erejét a tanulói adták, de féltucatnyi tanár is rendszeresen vállalta a játékot. Nemcsak a tanulók, hanem a tanárok között is megszerveztem ismételten a bajnokságot, ezek lebonyolítása bizony időigényes volt. Közben heti 35–40 órában tanítottam, mivel fizetésünk csaknem nevetséges volt. Több, mint érdekes, hogy legalább 3 csapat járult hozzá a rendkívülinek mondható sikerszériához. Valójában elméleti képzés számukra nem történt. A legkülönbözőbb versenyek, a sok-sok játszma és az azokat követő elemzések, valamint az egyéni készülődések, a legjobbak különleges érdeklődése biztosította a széles körű gyarapodást. Két éven át Tóth Laci bácsihoz többször elmentünk, de szisztematikus felkészítésnek ez sem volt mondható. A vele való találkozás, a tőle hallott, a nemzetközi sakkal kapcsolatos sztorik különlegesek voltak, de ezek nem tartoznak ide. Amíg nőtlen voltam, szabadidőmet a sakk maradéktalanul lekötötte. Lányom megszületése után kerültem egyre nagyobb időzavarba. A sikerekről a tanáriban érthetően igen sokat beszélgettünk, a fiatal kollégáktól szaporán jöttek a szerencsekívánatok. Az igazgatók részéről merőben más volt a fogadtatás. Az első megyei sikert második igazgatóm talán tudomásul sem
