Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Brunner Attila: Az első városi közkertek Kecskeméten és környékén I. (Szempontok az alföldi parkok kutatásához)
105 delve (Cegléd, Kiskunfélegyháza). Időrendben ez utóbbi a legkésőbbi törekvés (nagykőrösi Hősök tere, csongrádi Szentháromság tér fásítása), ugyanakkor ezt a típust előlegezte meg az egyedülállóan korai csongrádi Népkert. A szaktudás vándorlásának irányai Miként az urbanizációs mutatókat gyarapító sok más intézkedésben (centrumrekonstrukciók, középítkezések, szociális közintézmények létesítése), úgy a közparképítészetben is városközi kapcsolatokkal és bevált, jó gyakorlatok követésével lehet számolni. A szaktudás kezdetben „import” jellegű volt. A kecskeméti Műkertet gondozó Bakule Márton morvaországi származású volt, tanulmányait Morvaországban, Szászországban, Erfurtban és Pozsonyban folytatta, 1856-ig, Kecskemétre hívásáig főúri uradalmakban dolgozott. Halála után, 1873-ban Búza Kiss Lajos (1843–1894) lett a városi főkertész, aki már helybeli születésű volt, de korábban grófi családoknál dolgozott.34 Utódai a Győrből Kecskemétre települt Bajnóczy Károly és a hasonnevű B. Kiss Lajos voltak. A városok tehát az uradalmakból szerezhették szakembereiket és szakismereteiket, miként a facsemetéket is. Később, amikor az önkormányzatok már megfelelően szakosodni tudtak és kertészeti intézményeik működése megszilárdult, a városi kertész pozícióját pályázattal hirdették meg. Kiskunfélegyházára például Sopronból szerződtettek városi főkertészt. (Ugyancsak ekkortájt készült, szintén Sopronban, a város rendezési terve, mutatva, hogy a kertészet ügye és modernizálásé összefüggtek, ebben az esetben Molnár Béla polgármester intencióit tükrözve.) Az import jellegű tudás vonatkozásában említhető Szentes példája: itt az angolkerthez nem készítettek tervet, hanem más városok megvalósult sétakertjeinek terveit szerezték be, s ezek közül választották ki a szentesi adottságoknak megfelelőt.35 A megszerzett, a közkertek létesítésére és fenntartására vonatkozó ismeretek adaptációja azonban felemás, erre számos momentum utal. Kiskunfélegyházán Hein működését követően Czapáry Albert lett a Lövölde-kert fenntartásával megbízott városi kertész, de vele a város elégedetlen volt. A második B. Kiss Kiskunfélegyházára készített parktervét a magas szakmai igényeket képviselő Morbitzer Dezső bírálta. Gyakori maradt ezért a legkorszerűbb elveket képviselő külső szakemberek megbízása, akik között állami főkertészt (L’Huillier István), magánvállalkozót (Hein János) és Budapest Székesfőváros Kertészete munkatársait (Fuchs Emil, Räde Károly, Morbitzer Dezső) is megtalálni. ▼ 34 Péterné et alii 1992, 52. 35 Labádi 1991, 20–21.
