Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Branczeiz Anna: A szégyen retorikája József Attila A bűn című versében
49 iránytűre – szüksége van bűnére. A végső változatból elmaradnak ezek a megfontolások, s megmarad a bűnhöz ragaszkodás, a bűn keresésének szenvedélye.”12 Ha József Attila versét a szégyenérzet megmutatkozásaként olvassuk, a „lopás” a megszégyenítés közösségből kirekesztő mozzanataként érthető: ezzel együtt ugyanis megfosztják az ént valamitől, ami önértékelésének stabilitását biztosítja; az egyén idegenné válik. Továbbgondolva Tverdota megközelítését, a bűn keresését értelmezhetjük önkeresésként is. Visszatérve a Nagyon fáj című kötetben közölt szöveghez: a nyolcadik strófában éppen az jut kifejezésre, hogy az én szeretne tartozni valahova („És észreveszek valakit, / ki szemmel, melegen / jelez, csak ennyit: Vannak itt / s te nem vagy idegen...” [A bűn I.]). A feloldozás akkor lehetséges, ha a kommunikáció sikeres; ha az én kétséget kizáróan igazolja és meggyónja bűntettét, hogy ezzel – Paul de Man szavait idézve – az igazság nevében legyőzze a bűntudatot és a szégyent.13 József Attila versét érezhetően a kimondás vágya szervezi, hiszen csak a másik mentheti fel a (vélt vagy valós) bűnöst a (vélt vagy valós) bűntudat nyomasztó terhe alól. Ezt jelzi az „elmondom” megismétlésének nyomatékosító hangsúlya is. Ehhez jön még, hogy a kávéház a nyilvánosság, ráadásul az irodalmi-kulturális nyilvánosság közege (ennek jelentőségére később még visszatérek). Továbbá ezt támasztja alá az is, hogy József Attila beleírja a versbe a feltételezett reakciókat. Ezek azonban váratlanok: a gyilkost általában elfogják, börtönbe zárják, netán ki is végzik. A „Nem színezem / hisz emberek vagyunk” olyan kifejezés, amellyel, miként Tverdota fogalmaz: „[...] csak emberi gyengeség, fogyatékosság esetén indokolt élni, mint a »tévedni emberi dolog« szólás kimondásakor, nem pedig főbenjáró bűnök elkövetése alkalmából.”14 A másik oldalon nem magát a bűnt ítélik meg, hanem azt, aki kitalálta, hogy gyilkolt – tehát vélhetőleg bolond, mert ilyesmikről fantáziál. Ezt az értelmezési lehetőséget sokkal világosabban veti fel a vers I. változata. A negyedik strófa a Nyugatban, illetve a kötetben közölt szövegből kimarad: „Csupán e bűnből tudhatom, / ki gyűlöl, ki szeret, / kit üthetek, ha kell, nyakon / s kit illet tisztelet.” A vágyott reakciók (gyűlölet, szeretet) nem a bűntettre, hanem magára a személyre vonatkoznak. A Nagyon fáj című kötetben olvasható III. variánsban a csavar, hogy – mint azt korábban már kifejtettem – a bűnvallomások is feltételesek. Ha a bűn tárgya maga kétséges, mint arra Tverdota is rámutat, törvény szerint, jogi értelemben sem elítélni, sem felmenteni nem lehet a magát bűnösnek valló személyét. Ez azonban nem zárja ki a szubjektív ítéletalkotás lehetőségét. ▼ 12 Tverdota, i. m., 132. 13 Man, i. m., 324. 14 Tverdota, i. m., 131.
