Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Schranz Áron: „S ön ezt a sáros országot Tündérlaknak hívja!” (Bácska-toposzok Papp Dániel Tündérlak Magyarhonban című elbeszélés-ciklusában)
65 nák!...” ( Uo ., 8.) Papp (játékba hozva a romantika egyik jellegzetes toposzát [Bence Erika, A Bácska-élmény változatai és motívumai Papp Dániel Tündérlak Magyarhonban című novelláskötetébe = Virtuális irodalomtörténet, i. m., 48–49.]) egy tündérkastély ról szóló „legenda” felelevenítésével érzékelteti a „fölszín alatti” Bácska létezését – e varázslatos föld alatti világ, melyre a dobokai pusztán eltévedt komiszáros és legénye talál rá egy viharos éjszakán, a történet tanúsága szerint kizárólag a bennszülöttek számára érhető el, a kívülállók előtt rejtve marad: „Hogy is kaparná ki azt idegen patkó?!... A Pegazusnak, a patkónak odavalónak kell lenni, hogy a füvek és náda sok alatt megtalálja a tündérkastélyt. Mert az megvan nálunk [...].” (Papp, Tündérlak Magyarhonban, i. m., 9.) A bennfentes-kívülálló ellentét, illetve a határátlépés aktusának megjelenítése a térség vonatkozásában nem egyedülálló a századforduló irodalmában: A Gyurkovics lányok kerettörténetének fővárosi narrátorszereplője, aki egy keresztelő okán utazik a Szerémségbe, s találkozik ekkor egykori gim náziumi osztálytársával, a bácskai identitást megtestesítő Horkay Ferivel, rövid időn belül beavatást nyer a délvidéki életvitel nexusaiba, elhagyva ezzel kívülálló pozícióját. (Schranz Áron, „Heten, mint a gonoszok”. Keletkezéstörténet, narráció és műfajiság. Herczeg Ferenc: A Gyurkovics-lányok, Irodalomtörténet , 2019/2, 162–163.) Hasonló folyamat megy végbe Csáth Bácska című novellájának cselekményében is, azzal az alapvető különbséggel, hogy a szöveg elbeszélője – miután a kanizsai értelmiség sorai közé fogadja – megcsömörlik közössége életvitelétől, s jövendőbelije kérésére („Utálja a várost, a sok borszagú férfit, az örökös evéseket és ivásokat, szeretne máshová menni” [Csáth Géza, Bácska , Élet, 1909. július 11., 40.]), úgy dönt, visszatér Trencsén-Szent-Mihályra. Az a tény, hogy az imént említett regionális történetekben Bácska olyan térségként reprezentálódik, ahol az idegenből érkezőnek beavatást kell nyernie, vélhetően összefüggésben áll a régióval kapcsolatos, a századforduló környékén meglehetősen elterjedt aranykorképzettel.28 A délvidéki régió a dualista korszak ban az ország egyik legígéretesebben fejlődő térsége volt (Gulyás László, A Délvidék regionális fejlődésének főbb csomópontjai és tendenciái = A Délvidék történeti földrajza, szerk. Kókai Sándor, Nyíregyháza, Nyíregyházi Főiskola Földrajz Tanszék, 2006, 56–57.), ami talán magyarázatul szolgálhat arra, hogy a „haza éléskamrájának” is nevezett Bácska bizonyos szövegekben mint Kánaán vagy Eldorádó jelenik ▼ 28 „A nagyméltóságú miniszter úr tehát teljesítette kérésemet, áthelyezett a kanizsai polgári fiúiskolába. Végre csakugyan eljutok Bácskába, ahová egész életemben vágytam, mint a török Mekkába. Elvégre mi öröme lehet az életben egy polgári fiúiskolái tanárnak. Igazgató úgyse lesz belőlem. Legalább éljek abban a környezetben, amely a legrokonszenvesebb. Még ma becsomagolok, holnap búcsuzások, holnapután este már Kanizsán vagyok” – olvashatjuk a Bácska első naplóbejegyzését (Uo ., 35.). Ugyan a novellában Bácska végsősoron a romlás színtereként jelenik meg, ez azonban – mint azt láthatjuk – ellentétben áll az elbeszélő a régióval kapcsolatos előzetes feltevéseivel.
