Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Schranz Áron: „S ön ezt a sáros országot Tündérlaknak hívja!” (Bácska-toposzok Papp Dániel Tündérlak Magyarhonban című elbeszélés-ciklusában)
64 csorát, és így előre látható volt, hogy kórházi esetekkel fog végződni a dolog.” (Papp, Tündérlak Magyarhonban, i. m., 31.). A végeláthatatlan mulatságok leírásainak – más szerzők által maradéktalanul betöltött – hiánya26 nem jelenti azt, hogy a bácskaiak ivásra való hajlamának toposza kizárólag a ciklus prológusának gondolatmenetében kapna meghatározó szerepet: több olyan novellát is találunk pl. a szövegegyüttesben, melyben a romlás, illetve valamilyen konkrét veszteség a mértéktelen alkoholfogyasztás okozataként jelenik meg. A 18. század végén játszódó A numerus claususról27 bácskai urai, Csórits és Kuntits egy borgőzös bécsi éjszaka miatt esnek el annak lehetőségétől, hogy nemesi oklevelet kapjanak, míg A két Uderszki fiú lengyel apától és bunyevác anyától származó – egyazon lány kezéért versengő – testvérei, Kázmér és Szaniszló egy hordó lengyel pálinkára váltják boldogságukat: „ Erre a botrányra emlékeznek még ma is, midőn Kázmérnak már a keze reszket, Szaniszlónak meg a nyaka. Az aljas rokon mindent elbeszélt a kaszinóban, és többé nem mert a Mari kisasszony szeme elé kerülni a két Uderszki fiú: a lengyel pálinka elvágta a boldogulás útját. Házuk azóta mind omladozóbb, arcuk azóta mind több ránctól boronáltabb. Mindent elvitt a meggynek és az ánizsnak ama sajátos keveréke.” (Papp, Tündérlak Magyarhonban, i. m., 54.). Érdemes továbbá megemlíteni azokat a szövegrészleteket, melyekben az iváshoz – talán kevésbé kézenfekvő módon – az exkluzivitás képzete társul. Az utolsó stáció főszereplője, Fogh Péter csak abban az esetben hagyja el szemlélődő pozícióját, ha meglátogatja Kovács Mór tekintetes urat, páratlan szeszesital-gyűjteménnyel rendelkező barátját, míg a Nikánor fogsága élvhajhász kolostorfőnöke – miután a címszereplő kihúzza a csávából – pálinkakü lönlegességgel kínálja az ifjú diakónust: „Azután kinyitott a főtisztelendő úr egy szépen faragott szekrényt, melyet rendesen csak a maga számára szokott kinyitni. Most kiemelte a hetvenesztendős szilvapálinka üvegét, és mindenekelőtt töltött Nikánornak.” ( Uo ., 63.) A „fölszín alatti” Bácska „... De a Kárpátoktól Ádriáig azért folyton mosolyognak rajtunk, és nem tudják, hogy a fölszín alatt mi van nálunk!... Mi van a fölszín alatt a Bácskában?!... Haj, ha ők azt tud▼ 26 Ezzel kapcsolatban érdemes feleleveníteni a Giroflé és Girofla nyitófejezetét, melynek első mondatai így hangzanak: „József napja Rácárokszálláson rendesen egy hétig szokott tartani. Horváth Jóska ugyan, a házassága óta, roppantul megkomolyodott, de ilyenkor, egyszer egy esztendőben, kidühöngte magát. Máskülönben nagy csöndességben élt a csöpp asszonykájával, s akik jogász korában ismerték, el se hitték volna róla, hogy olyan kitűnő főszolgabíró váljék belőle. De a régi Horváth Jóska nem veszett el végképpen; a leányzó nem halt meg, csak aludt. És koronként föltámadt. Hogy mennyire föltámadt, arról minden egyes alkalommal három hétig beszélt Szilas és Bodrog vármegye.” (Ambrus Zoltán, Giroflé és Girofla, Budapest, Fapadoskonyv.hu., 2011, 58.) 27 Hasonlóan a Fürdői levelekhez, A numerus claususról (mely egyébiránt az Országos Hírlap 1897-es évfolyamának karácsonyi különszámában látott először napvilágot) is részint a levélregény műfaji tradícióját hozza mozgásba (Kucserka, i. m., 486–492.).
