Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Schranz Áron: „S ön ezt a sáros országot Tündérlaknak hívja!” (Bácska-toposzok Papp Dániel Tündérlak Magyarhonban című elbeszélés-ciklusában)
59 és a folyondárt többé nem utánozta. Nem apró bogarakat evett, hanem igen nagy darab vesepecsenyéket.” (Papp, Tündérlak Magyarhonban, i. m., 24.) Az utolsó stáció című – imént idézett – novellában a vidéki élet e toposza, melyhez ez esetben főként negatív előjelű képzetek társulnak, szövegszervező szereppel rendelkezik az elbeszélés csattanóra hangolt struktúrájában: Fogh Péter kikapós felesége, aki ideje nagy részét „az utcai ablakoknál” tölti, és katonatisztekkel diskurál, azt követően, hogy „diszkvalifikálják” a társasági életből, helyet kap semmittevő férje mellett a tornácon: „Már az országúton hajtattak aztán, mikor megszólalt a férj, a lusta Fogh Péter: – No, édes fiam, most már te is kiülhetsz hozzám az ambitusra.” (Uo., 28.) Bácska, a „magyar Gascogne” „Ha volnék doktőr an dékadánsz, nevezném a »magyar Gascogne«-nak e szülőhazát, mert az én otthonom is éppúgy mosolyog, s az ő harangjai is oly édesen szólnak, mint azok ottan: »Halld, vándor, a Provánsz nincs ide messze!«” ( Uo ., 5–6.) Az idézetben szereplő „magyar Gascogne ” elnevezés, mely egyébiránt figyelemre méltó kultúrtörténeti háttérrel rendelkezik,17 hagyományosan Sáros vármegyéhez tartozott, Pulszky Terézia magyarázata szerint a következő okból: „Hasonlóan az északi vármegyék alacsonyabb osztályaihoz, bár megjelenésében, nyelvében, vallásában és fejlettségében eltérőek, a felsőbb rendeket az egész országban egyformának találtam, azt kivéve, hogy – bár szegényebb – a nemességnek általában hivalkodóbb a magatartása, mint bárhol másutt. Ennek alapján kapta Sáros vármegye a magyar Gascogne elnevezést.” (Pulszky Terézia, Egy magyar hölgy emlékiratai, Budapest, Magvető, 1986, 83.) Érdemes ugyanak kor megjegyezni, hogy korántsem Papp az egyedüli, aki Bácska vonatkozásában alkalmazta a vizsgált szókapcsolatot.18 Bár arra a sajátos – jóllehet nem kizárólag egyetlen térséghez köthető – magatartásra, 19 melynek következtében Sáros (vagy éppen a „szülőhaza” ) rászolgált az elnevezésre, Papp nem reflektál elbeszélésciklu sa prológusában (sőt mintha a tájkarakter mentén vonna párhuzamot Gascogne ▼ 17 Annak feltérképezése, hogy a „gascogne-iság” képzete pontosan mikor és milyen úton került be a hazai köztudatba, önálló tanulmányt érdemel. Érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy ez a folyamat vélhetően nem függetleníthető azon francia szerzők (pl. Alexandre Dumas, vagy éppen Edmond Rostand) hatásától, akik a 19. században – gazdag, a 17. századig visszanyúló irodalmi hagyományra támaszkodva – nagy sikert arattak a „Gascon” alakját felvonultató, illetve újraértelmező műveikkel. 18 „Herczeg e müvének alakjait megint a magyar Gascogne derült világában kereste” – olvashatjuk pl. A Gyurkovics fiúk közelgő napilapbeli megjelenése kapcsán a Budapesti Hírlap beharangozójában (Irodalom és művészet. Uj regényeink, Budapesti Hírlap, 1894. március 27., 8.) Irodalom és művészet. Uj regényeink, Budapesti Hírlap, 1894. március 27., 8. 19 Fellelhető olyan szöveg, melyben Mikszáth Székelyföld (Mikszáth Kálmán, A mi külön Tündérországunk. Uti kép, Ország-Világ, 1886. február 20., 119.), Lipcsey Ádám Liptó vármegye (Lipcsey Ádám, A kis semmi , Félegyháza és vidéke, 1888. szeptember 9., 1.), Ady Endre pedig részint Szilágyság (Ady Endre, Bihar és Sáros, Népszava, 1912. szeptember 18., 9.) kor relációjában használja a szókapcsolatot, Sáros mellett ugyanakkor Bácska az a térség, mellyel a „magyar Gascogne” képzet tartósan összefonódott.
