Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Kontra Ferenc: Hat vendég
29 ha lenne egy másik törülköző is, ki feküdne mellette. Ki az, akit legszívesebben magával hozott volna. Vagy hagyta volna, hogy valaki hozza magával ide, vagy bárhova. Amikor hazaért, rossz érzése támadt. A tekintete az erkélyre vetődött, a nappali ajtaja tárva-nyitva állt. Beparkolt a garázsba, becsukta a kaput. Meg volt róla győződve, hogy valamelyik rokona látogatta meg a távollétében, és valahogy bejutott, mert kulcsot sosem adott senkinek. Felment a lépcsőn. Egy ordítás fészkelődött a torkában, azzal fenyegetve, hogy a felszínre tör. Mintha egy színpadra lépett volna, ahol minden kellék a helyére került. A helyszínt berendezték az ő tárgyaival. Terített asztal fogadta, pontosabban egy koszos fehér abrosz, amit leettek, leöntöttek. Féltve őrzött Bauscher porcelántányérjain paprikás maradványai látszottak. Felettük legyek raja kóválygott. A tálban és a merőkanálban még némi zsíros lé látszott, de az evőeszközökön már megszáradt az ételmaradék. Mindez nem ma történhetett, futott át az agyán, talán már napokkal ezelőtt. Mind a hat tányérból ettek, és tettek hat vörösboros poharat is melléjük. Hoztak fel a pincéből bort, Clarence Dillon Clarendelle Saint-Emilion Rouge-t, jobb időkre tartogatta, három üres palack állt az asztal közepén. A vázában sárga rózsák hervadoztak, a ház mögött nyílnak, onnan hozták, és úgy rendezték el a majolikavázában, ahogyan ő szokta. Szalmakalapja, melynek szélét addig idegesen sodorgatta, kiesett a kezéből. Nézte a mocskos étkészletet, úgy érezte, mintha meggyalázták volna. Az asztal alá dobált, lerágott csontok magukért beszéltek. A függönybe törölt kéz nyoma is rituális volt. Ekkor a veríték mintha hideg patakként csorgott volna végig a hátán. Megpillantotta a földön a kitépett, ollóval nyirbált pávatollakat, szerteszét hevertek a földön. Olyanok voltak a kék szemekkel, aranykörökkel mintázott tollak, mintha egy véres szőnyeget terítettek volna elé. Leroskadt a vesszőből font karosszékbe, kicsit távolabb, hogy rálátása legyen a csendéletre; mély levegőt vett, szaporán vert a szíve a döbbenettől. Betűzött a nap az erkélyre.
