Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - „Egyetlen metafora se hagyta el a számat” (Lövétei Lázár Lászlóval Borsodi L. László beszélget)
16 ilyen állapotban sem alkuszik meg, nem ír „alkalmi” verset, hanem várja a szent sugallatot-ihletet). Szóval így lett, ilyen „játékosan” az Alkalmi című kötet, tarka is egy kicsit (amennyiben más-más versformában íródott verseket tartalmaz), de legalább fel van osztva két ciklusra („-nak/-nek”, „-ról/-ről” ), aszerint, hogy valaki nek vagy valamiről íródott-e a vers... Igen, egyfajta játék volt ez, de szerettem. A Csillag bár című vers pedig (amelynek a címét Fekete Vince adta, tehát ha rossz a cím, rajta kérdd számon), szerintem szigorúan a Sivatag hoz tartozik: ugyanolyan széteső, dadogós, részeg, hisztérikus szöveg, mint a ciklus többi darabja. Kíváncsiságból most megnéztem: 2017. december 4-én tettem pontot a Csillag bár végére, az új Feketemunká t viszont csak kb. egy évre rá kezdtem el írni. Átvezet tehát a Csillag bár innét oda (a Sivatag ból a Feketemunká ba), de csak annyiban, hogy a Csillag bár ban is, a Feketemunká ban elég sokat isznak. Sajnos. – Ha a Két szék között című kötet születését a betegség mint magánügy kényszere hívta létre, s lett a mindenkori olvasó egzisztenciális tapasztalatává, irodalmi-kulturális kalandjává, akkor a Feketemunk a elsősorban a ʼ 90-es évek eleje egyéni és társadalmi tör ténéseinek a lírai elbeszélése-reflexiója. Milyen tapasztalatok hívták létre a könyv anyagát? Mi az esélye annak, hogy a parciális, az egy adott korszakhoz kötődő jelenség, problémakör a líra nyelvén egyetemes érvénnyel szólaljon meg, és a mindenkori ember létélményévé váljék? Esetleg mi hiúsíthatja ezt meg, akár társadalmi, szociális, gazdasági, akár poétikai szempontból közelítünk a kérdéshez? – Talán mindannyian emlékszünk még, micsoda botrány övezte nemrég a dúsgazdag Katarban zajló stadionépítéseket, amikor több tucat indiai vendégmunkás halt meg a gyalázatos munkakörülmények miatt. „Egyetemes” problémáról volt szó? Igen. Bojkottálni fogja a szabad világ a 2022-es katari labdarúgó-világbajnokságot? Nem. Reményeim szerint a Feketemunka is ilyen egyetemes problémakört tag lal, tehát nem az a lényeg, hogy mi, erdélyi magyarok illegálisan dolgoztunk Magyarországon, hanem maga a jelenség, hogy emberek dolgoztak megalázó helyzetben, hatóságok vagy „patronok” kénye-kedvének kitéve. Egyetemesség ide vagy oda: én annak is örülnék, ha Magyarországon észrevennék a Feketemunká t, ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy mindenképp Magyarországon jelenjék meg a könyv (hiszen itthon, Erdélyben nincs olyan család, aki ne ismerné a feketemunkás sorsot). Négy hónapja jelent meg a kötet, s az eddigi könyvkritikák, könyvismertetők szinte kivétel nélkül megjegyzik, hogy kibeszéletlen ez a történet. Hát igen. Tudom, hogy naiv vagyok, de kényszeres meggyőződésem, hogy ha a ʼ90-es évek végén komoly társadalmi vita kísérte volna a feketemunkát, ha Magyarország ezt a történetet (is) kibeszélte volna, akkor nincs „23 millió román”-ozás. És 2004. december 5-e is megspórolható lett volna. Ki mulasztott? A mindenkori politika? A társadalomtudomány? Nem tudom.
