Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Harag Anita: Megkérdezi, mi van rajtam
40 még?, a combom belső fele is sima, melegebb, a derekamon van egy anyajegy, a derekadat már elhagytuk, lejjebb tartottunk, a térdhajlatom csiklandós, annál feljebb, a combod belső felénél, igen, a combom belső fele nagyon selymes és nagyon meleg. Leírtam, hogy szeretem, ha a fülem mögött végigsimít az ujjaival, szeretem, ha belenyal a köldökömbe. Hogyan mondják angolul, hogy mélyen beléd. Deep in you. Vagy deep inside you. Mint egy béna dalszöveg. A tévé jobb alsó sarkában lila folt, most Brian lábán van, most a konyhaszekrény oldalán, a padlón, Stewie cipőjén. Hallom, ahogy Tamás rágja az ételt, a villa minden falatnál a fogához koccan, kiráz a hideg. A tévé mögötti polcon könyvek, próbálom a gerincükről felismerni őket, a rikító pirosat rögtön felismerem, a mellette lévő barnát nem. A képkeret a könyveknek támasztva, faszínű keret, benne a közös képünk Katával, egy hídon állok, ő mögöttem ül a híd padkáján, átkarolja a vállamat. A keretet Tamástól kaptam, a kép addig keret nélkül dőlt a könyveknek, a két széle befelé kunkorodott, szellőztetéskor a huzat lesöpörte a polcról. Fél éve láttam utoljára Katát. Milyen volt a csirke? Jó, válaszolja, de azért jobban szeretem, amit te csinálsz. Elmosolyodom, megfogja az én tányéromat is, kiviszi a konyhába, megengedi a csapot, sokáig folyatja a vizet, azt szereti, ha elég hideg, a vízzel teli poharat elém rakja az asztalra. Most veszem észre, hogy szomjas vagyok. Iszom, pár csepp az ölembe hullik, sötét foltok a leggingsen. Bepisiltél, mondja, megint megpaskolja a combomat, a vállunk majdnem összeér, még sosem csókolta meg a vállamat. Közben újabb rész indul el a Family Guyból, Peter a pörgőrúgást ismételgeti, most nem találom a jobb alsó sarokban a lila foltot, nem is figyelem sokáig. Tamás kezét figyelem, az ölében fekszik. Várom, mikor fog az a kéz hozzám érni. Elképzelem, hogy hozzám ér. Megsimítja a combomat, vagy átkarolja a vállamat. Benyúl a trikóm alá, kikapcsolja a melltartómat, lassan mindent levesz rólam. Elképzelem, hogy először a nyakamat, utána a számat csókolja, én nem csinálok semmit, csak hagyom, hogy csókoljon. Hangosan felnevet. Sokáig nevet, nem tudom, min, lemaradtam a poénról. Nem megyünk be, kérdezi. De, csak egy perc. A fürdőszobába megyek, becsukom magam után az ajtót. A mosógép tetején hagytam a körömollót, azzal vágtam le a sötétkék melltartóról az árcédulát. Egyre erősebb a görcs a gyomromban, megmosom az arcomat, hideg vizet engedek a csuklómra. Hallgatózom, a lakás melyik pontján lehet. Ha a nappaliból idejönne, hallanám, ahogy recseg a parketta. Megnyikordul a rugó az ágyban, a hálóban van. Megnyálazom az ujjamat, benyúlok a bugyimba, és simogatni kezdem magam. Nem kellett volna a fürdőszobába mennem. Lassabban, akkor nekem is jó lesz, ezt kellene mondanom. Én még nem tartok ott, ezt kellett volna válaszolnom neki, amikor pár hete megkérdezte, miért vagyok száraz. Nem kellene a konyhába mennem, és nagy kortyokat innom a vodkából. Végigömlik a forró-
