Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Harag Anita: Megkérdezi, mi van rajtam
37 Harag Anita Megkérdezi, mi van rajtam Azt kellett volna mondanom, menjen el. Tegye el az asztalról a mobilját, vegye fel a kabátját, és csukja be maga után az ajtót. A léptei távolodjanak a lépcsőházban, csapódjon be utána a kapu, és soha ne halljam még egyszer, ahogy megtapogatja a kabátzsebét, hogy mindent eltett-e. Éppen a hálószoba alatt van az előtér, első emelet, minden felhallatszik. Hétfőn és csütörtökön a gondnok beljebb tömi a szemeteszsákokat a kukába, és kihúzza a ház elé. A kuka fedele nekivágódik a falnak, recseg, ropog a szemét a gondnok keze alatt. Biztos felhúzza a pulóvere ujját, két kézzel nyomja lefelé a zsákokat. Pár hónapja valaki kidobott egy kést, felsértette a gondnok alkarját. Nem kellett varrni. Megint meglepődöm, milyen magas, lelóg a lába az L alakú kanapéról. Lábujjhegyre kell állnom, ha meg akarom csókolni, ő sosem akar megcsókolni, csak hagyja, hogy megcsókoljam. Consuela Peterrel telefonál, lassan ismétli a számokat, amiket Peter diktál neki. One, five, five. Már láttuk ezt a részt. A fejem a mellkasára hajtom, nem tudok a tévére koncentrálni, becsukom a szemem, figyelem, ahogy süllyed és emelkedik a mellkasa a fejem alatt, érzem a pólója alatt a vékony ezüstláncot, korog a gyomra, nem simogatom meg a hasát, kezemmel a kanapén támaszkodom. Elképzelem, hogy megcsókolja a hajamat, végigsimít a hátamon. Ahol felgyűrődött a trikó, fázik a derekam, rásimítja a meleg tenyerét, érzi, milyen hideg ott a bőr, hideg és selymes. Emelkedik és süllyed a fejem. Melegítesz, mondja. Feljebb csúszom. Mocorogni kezd. Így se jó. Felülök törökülésbe, és összekötöm a hajamat. Megpaskolja a combomat, mint egy nagypapa. Hogy vagy, milyen a suli, mi a helyzet a fiúkkal. Megigazítja a párnát a háta mögött. Mi volt ma, kérdezi. Mi lett volna? Márta egy idióta, válaszolom. Miért, most mit csinált? Felveszem az asztalról az elektromos cigit, beleszívok, görögdinnyés, Tamás a fejét rázza, nem kér. Kifújom a füstöt, Tamás nézi, ahogy a füst szertefoszlik a levegőben, én Tamás orrát nézem, nagy, karakteres orr, bal oldalon rózsaszín dudor, kezdődő pattanás. Nem hiába járok hozzá csak a születésnapján, mondom, olyankor muszáj, meg akkor talán nem veszekszik annyit. Csak csipkelődik, olyan mártásan. De az milyen, kérdezi. Nem tudom megszokni, hogy Mártának hívod az anyádat. A tévé felé fordulok, beleszívok az elektromos cigibe. Szóval, kérdezi pár perc után. Inkább hagyjuk. Azt kellett volna mondanom, hogy már meséltem róla, azt kellett volna mondanom, hogy ha eljöttél volna, te is tudnád, milyen. Tamás a következő részre kapcsol. Mikor rendeltük a kaját, kérdezem. Próbálom a mély, nyugodt hangomon kérdezni, próbálom felidézni, milyen
