Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)
58 Óh élet! Óh élet! E sok átalakulás, földi élet s talán mégis megmarad, pokoli ajándék. Ha már nem volt álom a méreg, nem akarok meghalni: félek! Lesz még erőm az ablakhoz menni, ott lóg a hurok, önmagam utolsó lobbanása. De merre néz az ébredő nap és mi lesz majd az égen? Az ablak fekete keresztje. A következő prózafordításig számíthatjuk Szabó Lőrinc pályájának generációs jellegét. Idáig Szabó Lőrinc mint kortárs a számára – és generációja számára – adódó történelemmel mérekezik, általam korábban „lázadó évtizedének” nevezett korszakában. Ha nem is közvetlen szenvedőként, de a szenvedések és szenvedtetések számba vevőjeként. A háborús gyilkolások, a terrorok, a nélkülözések kiszolgáltatottságát szedi leltárba, mutatja fel kora „adományaként”, sőt eljut – mint jeleztem – a jövőt meghatározni vélő erő esélyének mérlegeléséig, az ostrom utáni emlékezetben híres-hírhedtté vált Vezér című vershez. Mindez történelmi leltár, körkép. Jelentős költői teljesítmény, de semmiképpen nem a generációjából kiemelkedő egyedi vállalkozás. Mindez benne marad a nemzedéki történelmi adottságok elszenvedésének poétikai összegezésén. Korához kötött poétikai eredmény. Amelyet – mivel nyoma maradt az első négy megjelent kötettel, valamint az 1927–1928-as publikációkkal – majd a következő kötetekben, valamint az 1943-ra elkészített Összes verseiben próbál retusálni. Nem átírni, hanem kiemelni történetiségéből, generációs meghatározottságából. (Ha a szakirodalomban vitatott az átiratok értéke, azért van, mert ezt a konvertálást feltehetően a legtöbb vers nem tudja elviselni; a történelmi meghatározottságából kiemelve példázatként nem képes poétikai érvényességgel funkcionálni. Verstechnikailag feljavíthatta esetleg, poétikailag nem lehetett változtatni első szövegalakítottságuk kriminalizálódott poétikai jellemzőjén.) Maradnak tehát a Te meg a világ kötet számára azok a versek, amelyek fogantatásuk és születésük pillanatában is már időn kívüli példázatértékkel mérik az emberi létezés sokféleségét: dia-, sőt polilogicitását. A történelem, amely a lövészárkokban született, a forradalmakban kereszteltetett, az ellenforradalmak védekező vágyában erősíttetett meg, és amely mindezt az előzményét a pénz világokat
