Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)
52 az egy szuszra elfúható vers mondatokra szakad; a költő elzárkózik, gombolkozik, s aki annyi szonettet fordított, felfedezi a maga számára is a szonettet. A Szabó Lőrinc-vers nem szavalható költemény többé, mely tetőt, hullát, elkapott szénásszekeret hoz árvíz hátán. A kompozíció egyszerre nagyon fontos lett, és egyszerre száműzött minden fölöslegest. (...) Szabó Lőrinc lírája egyre határozottabban gondolati. Nemcsak a szó iskolás értelmében, hanem annál szorosabban is. Nemcsak gondolatokat forgató líra, hanem a gondolkozás fájdalmának a lírája. A költő lelkén seb az öntudat, seb, amelyet nem hajlandó kuruzslók gyógyfüveivel borogatni. Ha előbb a nyomor, az igazságtalan kitagadottság uszított föl; most a halál, az értelmetlen létezés dermeszti meg. Nem mintha a nyomora kevésbé fájna, de egy lépéssel közelebb szállt a Nihilhez, melyre a férfi válasza: tragikus öncélúság s a művészé: kérlelhetetlen fegyelem.”26 Szabó Lőrinc első Villon-fordításai apropójából27 pedig Halász Gábor, nemze dékük másik autentikus megítélője vélekedik imigyen: „Évek óta nem jelent meg Szabó Lőrinc-kötet és csak a napilapokban elszórt verseiből vettük tudomásul tehetsége csodálatos megérését. Fejlődésének talán legszerencsésebb stádiumában van most, amidőn felzaklatott egyéniségét, morális kételyeit, gőgös életbölcsességét formailag teljesen megtisztult, minden felesleges díszt lehántott, a legsúlyosabb intellektuális terhet könnyű lebegéssel hordozó költeményekben tudja kifejezni. Idegszálainkban érezzük egy-egy biztos sorát, mint az operáló kést. Nem a színkeresés a művészete; a fogalmak kegyetlen és pontos kopársággal lépnek be a versbe, a hasonlat sem távoli utalások félhomályába burkol, hanem felcsattanó éles világítást gyújt ki, a jelző nem díszít, hanem karakterizál. A forma, a gondolati líra nagy korszakaira emlékeztetőn, nemcsak cifra köntös, hanem megoldás is, meggyötör és felszabadít, mint egy matematikai levezetés; a képlettel rokon, nem a képpel. Mondatai hangulatában van valami szikrázó, villamos feszültség, hangjában csaknem kopogós keménység, gondolataiban a színvallás, helytállás bátorsága, érzelmi életében kíméletlen őszinteség, erotikájában követelődző, de sohasem fülledt lobogás; a határozott gesztusok, éles körvonalak művészete az övé. A legbelsőbb is felszínre kerül, a rejtegetett titok kiteregető fénybe; mindent, ami fáj, nevén kell nevezni.”28 A regényfordítás tulajdonképpen említetlenül marad a költő pályaképében, ez magyarázható lenne penzumvoltával is. Pénzkereset, a szerkesztő Magyar Elek kita▼ 26 Németh László, Szabó Lőrinc. Nyugat , 1931/II. kötet, 236–240. ( Új nemzedék, 1931 című sorozatban), = Uő, Két nemzedék, Magvető és Szépirodalmi, Bp., 1970. 326–332. 27 A szegény Villon tíz balladája és A szép fegyverkovácsné panasza , ford. Szabó Lőrinc, Bisztrai Farkas Ferencz kiadása, Bp., 1931. 28 Halász Gábor: Szabó Lőrinc Villon fordítása , Protestáns Szemle , 1932. 3., 203–204. = Uő, Tiltakozó nemzedék , Magvető, Bp., 1981. 1081–1082.
