Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)

42

Amikor véglegesített változatát az eredeti dátum feltüntetésével az 1938-as Harc az ünnepért kötetében is, több átdolgozott versével együtt megjelentette, sőt ugyanekkor az államfő, majd a kormányfő találkozásairól tudósító berlini újságírói riportútjai során mindkétszer megírta „magán programjaként” látogatását a Wannsee hídjánál, ahol – történelmi előrelátással – elmesélhette a pisztolylövést, amely kettős öngyilkosságba hajtotta a nagy germán drámai zsenit, a birodalmi rend tisztelő katonájaként is értelmezett drámaíró Heinrich von Kleistet. Hitler beszédét meghallgatva újságjának telefonon diktált személyes emlékként azt hangoztatja: „Igaz, hogy nem is a tartalmi értesülés volt a legfőbb célom. (...). A szónokot figyeltem, aki előadást formál meg népe és a világ számára.” És ekként zárja a produkcióról való beszámolását: „Ember és államfő, aki minden porcikájában érzi az üllő vagy kalapács goethei parancsát. Művész, aki a sorssal birkózik, amikor beszél.” A költő jó angyala vagy valami gonoszkodó ironikus hajlam választatja ki magát az idézetet? A neves germanista kollégám, Bernáth Árpád figyelmeztetett: Goethénél egy készülő vígopera versbetétjéből származik, melynek főhőse, a Groß-Kophta parancsáról van szó, akinek modellje Giuseppe Belsamo, azaz „Graf Cagliostro”, az olasz szélhámos, botrányhős, intrikus, Mefisztó-előképe – egy Cipolla-szerű alak. A Goethe-szöveg, magyarul, Vas István fordításában ekként hangzik:

A nagy-kofta másik dala Élj okosan, élj, ne álmodj, jó, ha ezt korán megérted, íme, itt egy jó tanács: ing a nagy szerencse-mérleg, nincsen nyugtonmaradás, föl kell szállnod vagy leszállnod, nyerned kell és úrrá válnod, vagy szolgálni, hogyha vesztesz, döntened kell – győzz vagy reszkess, üllő légy vagy kalapács.

Miért érdekli a „Vezér”? Mert fél tőle, mindegyik megjelenési formájában. Felfedezése első megfogalmazását, keményen kimondott veszélyérzését önmagára visszahullóan vállalja. Először a Pesti Naplóban, 1928. szeptember 16-án a 35. oldalon jelent meg. Ott, ahová majd a Hitler-látogatás riportjait telefonon bediktálja utóbb Berlinből. Ugyanaz az ember, ugyanabban a zsidó tulajdonú lapban, a szöveg kriminalizálásának mindenoldalú körbejárását egymással vitában álló szöveggé összefonva.