Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kiss Anna: De megtartják a bált (vers)
4 felhőn, sós-paprikás kenyéren. Megkerget a kos! Szállunk a Körösök jegén, szánnyomban lovasok!, kéretjük magunkat, s titkon láng fölé kóvályog a dob, „De megtartják a bált”, hallom az ajtórésnél kantusban, mezítláb, hogy „tollasbálba” való még személyem – s belehalok. Szent Dávid értem hegedül a holdban, valaki jövőt képzel épp, irdatlan éjszakát, a vén rejtőző őrület, üres cipő, kabát – s elindul a holtakon át. Mint földből a mag, mindig újra – hadak jönnek, vadmák, mályva ég, hívják fegyverbe, aki él, hant alól minden voltakat, rendezze egybe csontjait. Felséged, hadak jönnek jeltelen zászlók alatt! Mivé lesznek népei, mind a László-legendák, szent csontjain virrasztó hit, viaszláng!, szél, ha őrzi a világot, lódítja a harangokat, fák alatt feledve a kosár. Dédapám lovai valahonnan...!, szokták a harcot, a halált, sörényük vállamra lobban – átlőttmente-szagú a szél, Garibaldi kalapját dobálja, Bem tábornokét, tengeren túl bujdosók sebét rejti gyolcsba,
