Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Gazsó L. Ferenc: A jót kereste életre, halálra (Zelei Miklós emlékére)
129 Egy tikkasztó nyári napon, miközben sebesen folydogált a nemzeti vagyon kifelé a hazából, Te rátaláltál arra a magyar falura, ahol két időzóna működik. Nagyszelmenc Európai Unió, Szlovákia része. Kisszelmenc ellenben Ukrajna, ahol kijevi az időszámítás. A kerítéssel kettézárt falu, ahol felmutattad, hogy a nagy eszmék mennyit érnek földközelben. Szenvedélyes visszajáró lettél, mármár tiszteletbeli szelmenci. Megszületett a dokumentumregény, hogy elmondja, a határ hogyan választott el gyerekeket a szüleiktől, menyasszonyt a vőlegényétől, hívőt a templomától, temetőt a holtaktól. Színpadra írtad a Zoltán újratemetve szelmenci tablóját, amit Vidnyánszky Attila a beregszásziakkal vitt színre a Nemzeti Színházban, márpedig a beregszásziak – ahogyan Attila is – pontosan tudják a szavak helyi értékét, mikor Téged közvetítenek. De kalandra fel! Irány Washington, a kongresszusi meghallgatás Szelmenc dolgában. Ahogy kissé izgatottan készülődünk a Capitoliumba, feltűnik, hogy egy éktelen nyakkendővel kínlódsz a tükör előtt. Bordó alapon kis zöld majmok szaladgálnak a nyaktekerészeti textilen fel s alá. Mondom, Miki, ebben nem állhatsz a nemzetközi vizsgálóbizottság elé. Már hogyne állnék, Gazsókám! – feleled hetykén, mintha én lennék életed pukkasztani való nyárspolgára. Mondom, mindenki a nyakkendődet bámulja majd ahelyett, hogy a szavaidra figyelne. Márpedig azért jöttél, hogy világhatalmi támogatást szerezzél a szelmenci határnyitáshoz. Vonakodva bár, de elfogadtad, hogy az én nyakkendőmben jelenj meg a tárgyaláson. A határt – mikor máskor? – karácsonykor nyitották meg, 2005-ben. Mégis, sokan ott voltunk. Történelmi érdemed elvitathatatlan. Hallom a dörmögésedet: mi van Veled? Pátoszport írt fel a természetgyógyász? Szerényebben, maradj a tényeknél, az jobban áll Neked, s Nekem is. S még odaszűrsz a fogad között egy káromkodást, amit alighanem csak ketten értünk: jeck de layer. A thaiföldi őserdőből hoztad magaddal, ahová úgynevezett study tour keretében jutottunk el. Még Chiang Mai-ban vettél egy kisméretű szobrot az utcai fafaragótól, mely – hogy is mondjam kulturáltan – az elefántok üzekedését ábrázolja. Magad részéről úgy gondoltad, hogy hazatérve, a kínzásokból kimentett, sérült elefántok szabad világát az Élet és Irodalomban mutatod be. A fafaragó vigyorogva mondta művére mutogatva, hogy jeck de layer. Egy hollandus volontőr megerősítette számodra a feladat teljesítéséhez múlhatatlan információt: igen, jól értetted, pontosan azt jelenti. Büszkén közölted velünk: jeck de layer. Meglátjátok, beleírom a cikkembe. Á, nem mered úgyse – provokált az egyik útitársunk, még fogadtatok is. Itthon aztán megjelent a kolumnás írás az ÉS hasábjain, a határtalan kegyetlenség allegóriája, tetején öles betűkkel a büszke cím: Jeck de layer.
