Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Bence Erika: Minimál-poétika (Bartha György: Epilógus)
125 nagy és a kis kérdések felett elmélkedő vagy szomorkodó lírai én helyzetképei és -dalai. A lejövetel az álom furcsa és ijesztő képeit vetíti elénk: a „megnyúlt tér és idő” világában a test üres lapokat pörget magából, akár egy gép, „égsz és fázol akár a fáklya”, miközben „lassan egészen lassan kihevered múló / libidó-gerjedelmed s / csak csordogál ereidben újra a lélek / úgy ébredsz”. Az egyes szám második személyben megszólaló lírai alany versbeszéde azért (is) hatásos, mert ez a beszédforma az önmegszólítás mellett az egyetemes és általános emberi létezésre is kérdez, reflektál. Epigrammák, gnómák, fragmentumok, töredékek: az önarckép- és vallomásversek, miniatűr ars poeticák – mint amilyen az ezüsttükör , a töprengés és a versalkotó motívumra mutató önarckép , vagy a pillanatnyi létállapotra utaló a menekülő vagy a megfáradtan – sorát egy-egy rövid, de az előbbieknél mégis terjedelmesebb, létösszegző elégia töri meg, például a lírai ént utazóként/utasként bemutató holnap utazok című költemény. Az „ülök az elsötétített szobában” verskezdet tökéletes lírai pillanat, az elégikus versbeszéd létrejöttének autentikus állapota. Az „elhúzom / a függönyt talán így előbb látom meg a / hajnalt” cselekvéssor rögzítése elsődleges értelmén túl a magyar költészet hagyományára is „ablakot nyit”, hisz lehetetlen nem gondolni például Heinrich Friedrich Füger (1751–1818) ismert, a felvilágosodás szellemi mozgalmának teljes szimbólumhordozását (elhúzott függöny, az ablakon beáramló fény és könyvek, mint a műveltség letéteményei az ablakban) megjelenítő, a 19. század elején keletkezett Batsányi-portréjára, s a költő híres jövendölésversére (A Látó). Ez a (létösszegző) költemény oldja fel először a kötetnyitó Füst-mottó jelentéseit is, hiszen a magyar költészet történetére nyíló ablakon át szinte azonnal az idézett költői opusra, például a részeg kalmár, az egy bánatos kísértet panasza vagy az őszi sötétség (Arménia! ) soraira vetül a tekintetünk, de Radnóti-versek szöveghelyei és -töre dékei (például: hetedik ekloga) is fel-felvillannak nyelvében, megformáltságában. S ezáltal – közvetetten ugyan, de – az utazás 20. századi trauma-jelentéseire is utal a lezárás: „holnap holnap utazok”. A péterváradi sáncok a lírai beszélő életének egy korábbi szakaszára és tereire (Újvidék, Pétervárad, Vajdaság) történő emlékezés: a gyermek- és fiatalkor helyeit és képeit megjelenítő emlékkép. Színtiszta – ugyanakkor a múló idő törlő hatását is érzékeltető – nosztalgia: „már csupán bennem él / az emlék-szellemváros...”, és „csak régi naptárképeken / látom” – mondja, ám a létterek és térbeli objektumok (jeles házak, utcák, piacterek) eltűntén túl az emberi viszonyok és ismeretségek kiüresedése jelenti a versbeszédet alakító élményanyag igazán tragikus mozzanatát. Az „élettöredék”-ek jól kirajzolódó vonulatát képezik Bartha György szerelmes/erotikus versei: gyémántkemény és intenzíven fénylő versgyöngyök, szerel-
