Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Bakonyi István: Fenyvesi Ottó: 66
114 Bakonyi István Fenyvesi Ottó: 66 (Válogatott versek) Persze, hogy az életkorát jelzi a kötet címe. S abból az időből megszerkesztett válogatás, amely idő a mai Magyarországhoz köti az 1954-ben a bácskai Gunarason, a Délvidék kicsiny településén született költőt, írót és képzőművészt. S még egy életrajzi adat: éppen harminc esztendővel ezelőtt települt át az anyaországba, és azóta is Veszprém megyéhez kötődik elsősorban. Méltó és igazságos, hogy ez a válogatott kötet megjelent. Olyan költőtől, akinek rendkívül összetett a tevékenysége. Ha pusztán a lírai teljesítményt nézzük, akkor a modernizmus vagy az avantgárd éppúgy ott van értékei között, mint a hagyományosnak nevezhető megközelítés. A magyarság és az európaiság együttes jelenléte is egyértelmű. A délvidéki emlékek szerepe éppoly fontos a versekben, mint a zene, azon belül is a rock and roll. Ez utóbbi kétségtelenül Fenyvesi nemzedékének alapélményei közé tartozik, ám nála az átlagosnál is nagyobb tér jut ennek az érzésvilágnak. (A kötet értékeihez tartozik Bánki Ákos számos festménye, összhangban a líra színességével.) Az is kiviláglik ebben a kötetben, hogy az áttelepülés okozott bizonyos lelki nehézségeket annak idején. Fölidézi „[a]z utolsó bácskai éjszakát” a kötetnyitó Éjszakai műsorban, aztán az Ólom az egész világ, s majd a Veszprémi télben ez a sor is sok mindenről árulkodik: „...Testemben, lelkemben nyomorúság...” Másutt ez emlékezés és a prózai elemek jelenléte a meghatározó. Intenzív képi világ és erő jellemzi stílusát. Közben különböző kultúrrétegek rakódnak egymásra, és így létrejön egy gazdag, színes lírai világ. Apró életképek és meditációk váltogatják egymást gyakran. Mindig fontosak a belső folyamatok, ám hasonló a szerepük a külvilági elemeknek is. Alapélménye a szabadság vagy éppen annak hiánya. A „vadnak születtünk” állapota. S mindeközben „[a] szabadság alkalmazását gyakorolni kell...” Akárhogy is, az élet teljességét ragadják meg ezek a lendületes és burjánzó szövegek, s ily módon kapunk egy lírai önéletrajzot, a személyiség hiteles képét. Persze néhol csupán verscsírákkal, másutt meg nagyobb ívű művekkel. A „Maximum rock and roll, / és a költői dolgok mindenekfelett”-féle alapállás (ars poetica?) értelmében. Nem feledvén, hogy az embernek számolnia kell a „permanens téboly” jelenlétével is. Ennek következtében keserédesnek írhatjuk le a bemutatott világot, melyben az egyik meghatározó elem a káosz. S ebben benne van a borzalmak ideje is: „...Szarajevó, Bosznia. / Átkozott vasárnap. / A város
