Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Rigó Róbert: Pártállami „szociográfia” a hatvanas évek vallási életéről
61 Az egyházak építkezései nagy lendületet vettek 1956 után. Egy 1963 szeptemberében, az egyházakról írt megyei jelentésben megállapították, hogy az utóbbi években „a megye templomainak és plébániáinak közel felét kisebbnagyobb összeggel” kijavították, felújították és nyolc új templomot építettek (Tázláron, Csengődön, Tabdin, Móricgáton kettőt, Szalkszentmártonban, Kunszentmiklós–Bábonypusztán, Mélykúton), és folyamatban volt a kilencedik Kaskantyún. A szükséges pénz nagy részét a hívek adták össze, de külföldről is érkeztek segélyek és építőanyagok is, valamint az önkéntes munkának kiemelkedően fontos szerepe volt, mint láttuk Mélykúton a káplánok több brigádba szervezve mozgatták a jelentkező hatszáz segédmunkást. Azt is kiemelték a jelentésben, hogy számos további törekvés van „új egyházközségek, új lelkészségek alakítására, beleértve új templomok és plébániák építésének szándékát is. [...] Egész kis településeken (Jakabszállás, Csornapuszta, Kunbábony) is felmerültek hasonló igények, s ehhez [...] az anyagi fedezetet is biztosítani tudnák.”60 Nemcsak új épületeket emeltek a forradalom és szabadságharc bukását követő években, hanem a hitélet is fellendült, erre számos adatot láttunk a fentebb bemutatott települések többségében, messze túl azokon a legális határokon, amiket 1958-ban rögzítettek. Az említett 1963-as jelentésben a megyei pártvezetés megállapította, hogy tudomásuk van róla, hogy a „különböző egyházak papjai erőfeszítéseket tesznek [...] a hitélet elmélyítésére híveik megtartása érdekében”. Azt is megállapították, hogy a megyében működő „vezető egyházi személyek, még a lojálisak is, maximális követelményeket támasztanak papjaikkal szemben az adott keretek lehető legtökéletesebb kihasználását illetően. Szinte minden lehetőséget felhasználnak az egyszerű emberi figyelmességtől a szószékig.” Az 1963-as jelentésben azt is rögzítette a megyei pártvezetés, hogy tudomásuk van róla, hogy a papok, lelkészek illegális módszereket alkalmaznak, túllépik a megengedett állami kereteket, főleg az ifjúsági munka terén, a hívők különböző csoportjaihoz differenciált módon közelítenek. Ezek közé az „új módszerek” közé tartozott a csoportos televíziónézés a plébánián, a zeneoktatás, a kirándulások szervezése, a társasjáték vagy könyvkölcsönzés a plébániákon, a ministránscsoportok szervezése. A falusiak körében téli estéken a rózsafüzér családi imádkozást alkalmazták és a hitbuzgalmi egyesületek, mint a rózsafüzér-társulat, oltáregylet, Mária-lányok gyakorlatát vitték tovább. Az ünnepeket, búcsúkat ugyanúgy megtartották, mint 20–25 évvel korábban. Azt is rögzítették, hogy 1963 májusában, Petőfiszálláson, a „Szentkúti-búcsúban” az utóbbi években, ekkor voltak a legtöbben, közel ötezer járművel 16–18 ezer ember zarándokolt el, ami jelentős szervezést igényelt. A munkásokhoz „szociális” papi megnyilatko▼ 60 MNL BKML XXXV. 1. 9. csop., 46. őe. Az MSZMP KB Agit. Prop. Oszt. és az ÁEH részére készült felmérés.
