Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 2. szám - Rigó Róbert: Pártállami „szociográfia” a hatvanas évek vallási életéről

56

a téeszesítés nehézségeiről, amit a hívei „megnyugvással, legtöbben egyetértéssel” fogadtak. A város másik templomában is beszélt ezekről a problémákról, de „ez a hang ott szokatlan volt, a hívek egy része névtelen levelekben juttatta kifejezésre rosszallását, amiért a szószéken isten akaratával ellenkező kifejezéseket használt, sürgette híveit a tönkremenésben.”50

Izsákon a budapesti üzemekből érkezett népnevelők a kényszerkollektivizálás során „hetekig nem tudtak eredményes munkát végezni, mert a parasztok a kapun sem engedték be őket”. A járási párt vezetőinek kérésére Máté János apát, országgyűlési képviselő beszélt a helyi katolikus és református lelkésszel, miután „meggyorsult a szervező munka és eredménnyel végződött”.51

Ingadozó papoknak azokat tekintették, akik a politikai magatartásukra vonatkozóan az ingadozó, semleges jelzőt kapták, a téeszesítés időszakában a tartózkodás, az „én nem politizálok” elv álláspontjára helyezkedtek, de tevőlegesen nem akadályozták a folyamatot. A kényszerkollektivizálás során a reakciós papok egy része tartózkodott az „ellenséges tevékenységtől”, többségében a hallgatást választották. Dr. Mojzes Ferenc csátaljai római katolikus plébános – akit 1956 után internáltak – összegezte a papok álláspontját: „ebben a folyamatban az egyház szava elégtelen lenne az áradat megfékezésére. Bíznunk kell abban, hogy híveink nagy része továbbra is hű marad egyházához, s befolyásunk tartósabb lesz, mint a szövetkezetekben működő, vagy később megalakuló pártszerveké.” A megyében „nyílt ellenséges tevékenységet” csak néhány helyen tapasztaltak. Fülöpjakabon Gyöngyössy István plébános „lázította híveit” a téeszszervezés ellen, minek következtében a községi tanács épülete előtt tüntettek, majd rendőrségi beavatkozásra is sor került, ezt követően a pappal szemben rendőri eljárást indítottak.52

Raffai Alfonz dusnoki plébános vasárnapi prédikációjában – „amikor a község parasztjainak zöme a döntés előtt állt – hosszan fejtegette hívei előtt: nagyon fontos, sorsdöntő dolog, ha az ember valahova odaírja a nevét”.53

▼

50 A Református Egyház Egyetemes Konventjének Elnöksége 1960. április 4-e alkalmából körlevelet bocsátott ki, amit április 3-án, vasárnap kértek felolvasni az istentiszteleteken, a felszabadulás 15. évfordulója alkalmából. A kényszerkollektivizálás lezárásaként kampányoltak a termelőszövetkezetek magasabbrendűsége mellett. „Földműves népünk sok töprengés és meggondolás után, időszerűen a közös gazdálkodás magasabb rendű útjára lépett. Gyülekezeteink hívő népét is magukba ölelő, egyre erősebb és virágzóbb termelőszövetkezeteink növekvő eredményei mutatják, hogy korunkban ez a helyes és magasabb életszínvonalat biztosító gazdálkodási forma.” KREL, KREK iratai, 44. doboz, 1938/1960. irat. 51 Az izsáki kényszerkollektivizálás során olyan mértékű erőszakot alkalmaztak a parasztsággal szemben, hogy a megyei pártvezetés vizsgálatot rendelt el a településen, az eseménysorozatot részletesen bemutattam egy tanulmányomban. Rigó 2019b, 115–118.

52 Gyöngyössy Jakab István (1914–1982) Kunszálláson született, Fülöpjakabon szolgált, közben internálták, majd Tázláron volt napszámos, később visszatérhetett a papi szolgálatba, Hatvanban, Mindszenten, Cinkotán és Izsákon szolgált, itt hunyt el. Halasy 1983, 96–97. 53 Raffai Alfonz (1911–1994) Moholon született, a kalocsai teológián végzett, 1936-ban szentelték föl, a környező falvakban szolgált, 1947-től Dusnokon. A Bács-Kiskun Megyei Népújság 1950. május 1-jei számában éles támadást indítottak ellene, mert