Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 2. szám - Rigó Róbert: Pártállami „szociográfia” a hatvanas évek vallási életéről

44

A jelentésben megjegyezték, hogy a kényszerkollektivizálás időszakában „egy volt szerzetesnő [...] géppel írt röplapot terjesztett. A szöveg felszólította a híveket, hogy 3 napig zárkózzanak be, s lakásukba senkit be ne engedjenek, s imádkozzanak. Mivel ez a tevékenység egybeesett a szervezéssel, bizonyos körökben gátolta az agitátorok munkáját.” A téeszesítés kezdetén „ellenállást tapasztaltak a község legvallásosabb területén Erdőtelek tanyaközponton. E terület minden családtagja aktív templomba járó. A szervezéskor egységesen foglaltak állást a belépés ellen. Amikor közülük 20 főt beidéztek egy sem jelent meg. Szívós politikai munka vezetett csak sikerre.” Kiskőrösön a szövetkezet és a szakszövetkezetek „megerősítése” megfelelően haladt. A szakszövetkezetekben fiatalok és nők is nagy számban dolgoztak, öt szakszövetkezetben alakult KISZ-szervezet, közülük háromban „komoly munkát” végeztek. Ezt azért tartották jelentősnek, mert „eddig Kiskőrösön a különböző egyházak nagy befolyást gyakoroltak a nőkre és fiatalokra”.

A jelentés szerint a papok közéleti tevékenysége minimális. Forgács Ferenc katolikus esperes tagja volt a helyi népfrontbizottságnak, de „csak külön kérésre, többszöri felhívásra vesz részt az üléseken, véleményt ritkán nyilvánít”. A lelkészek, papok itt is aktívan látogatták a családokat, ami a jelentés készítői szerint „elsősorban a hitéletre vonatkozik” és a hittanoktatás érdekében történik. Az egyik fiatal evangélikus pap „nagyon aktív családlátogató volt és személyes vallásos agitálást folytatott”, mire a község vezetői figyelmeztették a vezető lelkészt, aki kijelentette, hogy „ő sem ért egyet ezzel a túlbuzgósággal”. A családlátogatásokat külterületen is végezték, két lelkész motorkerékpárral is rendelkezett ezen okból.

A hitoktatásra vonatkozóan megállapították, hogy folyamatosan gyengül, néhány éve még a diákok 45%-a járt hittanra, 1962-re ez 29 százalékra csökkent, és egy év alatt a konfirmandusok száma is 41 fővel apadt. A magyarázatot abban látták, hogy korábban a pedagógusok a családlátogatás során hívták fel a beíratásra a figyelmet, de ezt megtiltották nekik. Azt is megjegyzik a jelentésben, hogy a számok azonban nem adnak reális képet, mert a beiratkozottak egy része év közben kimarad, másrészt a szektás szülők családon, illetve szektán belül alkalmazzák a vallásos nevelést, továbbá „[...] a papok ha módját tehetik, a be nem íratott gyerekeket is bevonják a hitoktatásba”. Azt is megállapították, hogy „a járási úttörő kulturális szemle időpontja egybeesett a konfirmációval. Az énekkar fellépésének idejét későbbre kellett halasztani, mert a gyerekek előbb a templomba mentek a szertartásra.”

A jelentés készítői megjegyezték, hogy „1958–59-ig többszöri figyelmeztetés ellenére is igen élénk egyház-kulturális munka folyt az evangélikusok imaházában”. De a téeszesítést követően a párt „kitartó munkával elérte”, hogy kevesebb a fiatal az „országos tekintélyű evangélikus énekkarban”, és elérte a „különböző