Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Rigó Róbert: Pártállami „szociográfia” a hatvanas évek vallási életéről
35 déséről, gazdasági szerepéről.” Bartos azzal érvelt hívei előtt az átszervezés idején, hogy a szülei is jól kereső téesztagok, és „ő is híve a nagyüzemi gazdálkodásnak”. A jelentésben megállapították, hogy a téeszek „megszilárdításának időszakában”, azaz a kényszerkollektivizálást követő években, Bartos Béla a téeszekben támogatta a munkaegység-alapú jövedelemelosztás helyett a dolgozókat jobban motiváló családi művelést és premizálást. Bartos egy alkalommal a tanácselnöknek elvitte a megyei napilap, a Petőfi Népe egyik számát, mely a tiszakécskei premizálási rendszerről szólt, és ezzel kapcsolatosan azt javasolta, hogy ezt a mintát kell Gátéren is megvalósítani, az emberek motiválása és magasabb jövedelme érdekében, később is tárgyalt az ösztönző módszerek alkalmazásáról a falu vezetőivel. Mint a megye más településein is, az átszervezés után lassan és nehezen alakult ki a téeszekben a közös munka, 1962-re a közepesen gazdálkodó téeszek közé tartoztak a faluban működő gazdaságok, megnőtt a munkakedve a tagoknak.17 Bartos részt vett a község ünnepein, a papi békemozgalom vezető ivel igyekezett jó kapcsolatot kialakítani, a jelentés készítője szerint „mindezt teszi azért, hogy a felsőbb vezetők megalapozott rosszallása eseteiben védelmet keressen”. Györgyfalvay megállapította, hogy 1959-ig, Bartos Gátérre kerüléséig a faluban „nagyon mélyponton volt a hívek vallási élete”. A fiatal pap, akit lekezelően „titánként” jellemzett, Gátérre kerülése „első esztendejében nagy ambícióval fogott hozzá a vallásos tespedés felszámolásához, s a hívek körében az első időkben nagy népszerűséget szerzett, mint »második megváltót« kezdték emlegetni”. Ebben az időben Bartosnak „számos összetűzése” volt a megyei egyházügyi főelőadóval és a helyi szervek vezetőivel. Majd a jelentés készítője, egy éles cezúrával a papra vonatkozóan – olyan sztereotípiákat kezdett írni, amit a kommunista propaganda évek óta sulykolt: „amint bedolgozta magát, biztosította számára a maximális kényelmet, alábbhagyott lendülete és ettől az időtől kezdve fokozatosan csökkent tekintélye, befolyása is. Ma már úgy emlegetik a községben, mint erkölcstelen, pénzhajhászó, ingyenélő papot és szívesen látnák, ha elköltözne onnan. Nőügyeivel néhány családban okozott már eddig is kellemetlenségeket.” Györgyfalvay szerint a gyerekek sem szívesen jártak hozzá hittanra, már nem vették komolyan, „kicsúfolják, nem egyszer nevetség tárgyává teszik”. Megállapításainak markánsan ellentmond, hogy ugyanakkor „az elsőáldozók száma az utóbbi 3 évben némi emelkedést mutat (14, 18, 19 fő)”. A jelentés készítője nyilvánvalóan elfogult a pappal szemben, a lelkipásztori munka kezdeti lendületének csökkenése mögött az ÁEH munkatársával és a helyi vezetőkkel való gyakori konfliktusok húzódhattak meg. ▼ 17 Rigó 2021b, 267–283.
