Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Szil Ágnes: Szépen haladunk
10 védekezett a rendőrségen a szomszéd, nem hagyja meg a csürhésből se, csak a gumicsizmát. Vegyék jegyzőkönyvbe, hogy a gyerekeknek az ijedtségen kívül nem esett bajuk. Áprilisban a vizsga is lezajlott, a halványkék égbolt ráterült a szeméttelep ezerszínű felszínére, és csodák csodája, mindannyian átmentek, az egész díszes kompánia. Annamari kicsit bizonytalanul felelgetett a háromtagú bizottságnak, a kosztümös nő középen jóformán nem is figyelt, csak az arcára szorította a zsebkendőjét. Gyönyörű műkörme volt, amilyen nekik is lesz, ha túlesnek a vizsgán. Ne haragudjanak, mentegetőzött az asszony, fáj a feje, az arcürege, megfújták a böjti szelek, de mindannyian tisztában voltak vele, hogy csak utálja őket. Az eredményhirdetéskor átvették a tanúsítványt, mentek haza a béke jelével, a mindörökké tartó foglalkoztatás fehér fénnyel ragyogó végtelenjébe. Az overallok stimmelnek azóta is, a világok egyre változnak, nyáron több bennük a papír, télen a flakon. A vizsga utáni munkahét csütörtök délutánján egy jól szituált házaspár érkezett, nagy farú szürke autóval, környezettudatosok, az nagyon jó, mert általában olyasmitől akarnak megszabadulni, ami még használható vagy legalábbis szétszerelhető. Vesznek egy sokkal jobbat, a többit meg kiteszik; a kukások járnak jól, be se dobják hátra, hanem viszik a sofőr fülkéjébe. Azt mondják, karácsony előtt kapnak nejlonzacskóba csomagolt pénzt, sose többet, mint egy ötöst, de jó az is, abból is összejön, kell ahhoz valami érdekes jogosítvány, hogy azt a nagy kocsit el lehessen vezetni. Néha még sört is tesznek ki, igaz, jobb lenne nyáron, de hát a bor meg drága. Jóska, a telep vezetője egy nagy szürke konténerben tárolja ezeket a gazdagoktól kijövő dolgokat, most nincs itt Jóska, így a konténer zárva van, elé pakolják le a sok mindenféle dobozt. Onnan lehet tudni, hogy gazdagok, hogy azok mindent dobozban hoznak vissza, eredeti csomagolásban. Előző nap egy bontott cserépkályhát hoztak, ugyanez a házaspár, csak akkor a pocakos férfi vezetett, nem az asszony, utánfutóval billentették le a porzó darabokat. A cserépkályha sokáig tartja a meleget, erre pontosan emlékeztek a korai, májusi kánikulában is, még nem múlt el olyan régen a tél, hogy erre ne lehetett volna emlékezni. Csöki a műszak legvégén a drótkerítéshez vitte, amit még használhatónak ítélt, próbálta a nagy fűbe finoman leejteni, aztán estefelé, amikor minden elnyugodott, a biciklit a kövesút mellett hagyva visszaosont ide civil ruhában. Amikor a nő is kiszállt a kocsiból, azon a csütörtöki délutánon, kiderült, hogy nem csak az autónak van nagy fara. Pakol ő is, a drága. Szó nélkül figyeli őket a brigád, behúzódtak a hangár árnyékába, mindjárt vége a hattól kettőig tartó munkaidőnek. Nem hoztak tévét, se hűtőt, pedig Annamariéknak mind a kettőre szükségük lenne, feltéve, ha a nagyhangú szemétválogatók egész családjának, beleértve a távolabbi rokonokat is, már van ilyen. Ezen a napon nagylelkűek voltak a nagypofájúak, fáradtan ültek a hangár oldalában, emésztették a déltől
