Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Jódal Rózsa: Egy hatást kereső művészettörténész (Virág Zoltán: Nyelvi mozaikok és kulturális rezonanciák)
126 A szlovén Mojca Kumerdej művei ismert írók és zenekarok alkotásaira ironikusan asszociál. Egyes szereplői hol férfiként, hol nőként szólalnak meg, történetmesélése metszőn hideg, ugyanakkor lüktetően feszült. Műveiben felvonultatja a tárgyfetisizmust, a péniszirigységet, a kéjgyilkosságot, a voyeurizmust, a narkomániát, a vedelést, a homoszexuális aktusokat, a rabiátusságot és a szuicid hajlamot. Nőszereplői képtelenek saját kezükbe ragadni sorsuk és emberi kapcsolataik irányítását. Elidegenednek, elbizonytalanodnak, lelki krízisek mardossák őket. Önéletírásai az életrajzukat inkább karikírozzák. Amennyiben ezek az alkotók hatással lehettek a déli szláv írótársnőikre, azok Marina Abramović és Ladik Katalin lehettek. Talán. A világ rejtjeleinek betűzése címmel értő alapossággal elemzi a szlovén Irena Avsenik Nabergoj sokoldalú munkásságát. Fenyvesi Ottó kollázsairól, alkalmazott grafikai eljárásairól, reprofotográfiái ról, mail-art alkotásairól és videoinstallációiról így, ilyen színesen, ilyen elmélyült, belefeledkezőn odaadó, szinte rejtvénymegfejtő mélységgel még sehol sem olvastam. Merem állítani, hogy Virág Zoltán elmerült belefeledkezése és rajongása nyomán szerettem meg jómagam is igazán ezeket a tőlem eddig kissé távol álló műveket. A három soron következő képzőművészről Virág Zoltán meglepő hozzáértéssel és végtelen szeretettel szól. Az objektek, könyvszobrok, papírgalacsinná, golyóvá gyúrt háromdimenziós tárgyiasítások, az illusztrációk, a ráírások, ráragasztások rápecsételések, rányomtatások, rávetítések, szám- és betűcsoportosítások Virág tollának köszönhetően új fényükben szikráztatják fel Csernik Attila sokoldalú munkásságát. Benes József klorofillmentes, a zentai ásatásokon megtapasztalt tájeróziós, vörhenyesen, barnás-sötéten nyers földrétegei az ő szövegmagyarázata nyomá n lopják bele magukat az értetlen, beavatatlan néző szívébe: „Ecsetkezelésre verésre és kalapálásra, dörzsölésre és csiszolásra emlékeztet. Megfolyatott, légbuborékossá hígított kolorizmusa, pasztás kenetei, sűrű pöttyözései, szemcséssé durvított sávozásai a mikroszkopikus belepillantásokat és rétegvizsgálatokat idézik.” Megnyomorított, fejzsugorított, furcsa bálákba, afféle pólya-félékbe kötözött embereinek „miért ilyenvalóságát” is emberi-művészi megértő odahajlással igyekszik a borzongó, undorodó képszemlélőkhöz közelebb vinni: „a megalázott, szétvert, felbomlott-széjjeltépett, beleit is kényszerűen megmutató embert Benes artisztikus vonásokkal, a stilizáltság előnyeivel és szépségeivel, a mozgás eleganciáival, színekkel és kecses tartásokkal, játékos vonásokkal ruházza fel, a rútat elemzi, s teszi széppé. [...] A hús előboltosulásaira, a hájassá hurkásodásra, a gerincdeformáló csigolyatekeredésekre, a szemek és a szájak bedrótozásaira, valamint a keringésbiztosító műanyag toldalékokkal, elvezető csövekkel kivitelezett szervcsereberére, mérőműszerekkel felügyelt halálba segítésre vonatkozó címadásai [...] az emberekbe vethető bizalom illuzórikusságát sugározzák.”
