Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 11. szám - Fried István: Hanyatlás? Ismétlés? Szövegköziség? (Jókai regényeinek belső utalásrendszeréről)
47 leges: Midásról a hagyomány azt (is) tartotta, hogy bölcsességéhez mérhetetlen gazdagság járult. Ez utóbbi tette balgává, azt kívánván, minden, amihez ér, arannyá változzék. Mindaddig nem volt baj, míg enni-inni nem kívánkozott; óhaja balgaságára akkor döbbent rá, mikor megérintett ételéből és italából arany lett. Az arany emberben Timár üzleti tevékenysége, a Nincsen ördögben Dumany Kornél tőzsdézése fordítja át a mitologémát az újkori viszonyokra. Csupán a teljesség kedvéért fejezem be az antik „regé”-t. Kétségbeesésében Midás addig könyörgött, míg szavait meghallgatták, alámerült a Pattakosz folyóban, és ezzel megmenekült. A „modern” Midások története is szerencsés véget ér, nekik nincs szükségük efféle „megtisztulás”-ra, elegendő, ha új életet kezdenek mások által nem ismert tájon, Timár a Senki szigetén, Dumany pedig Amerikában. A két regényhez közelebb lépve, a főhősök története úgy összegezhető, mint „arany ember”-ré átváltozásuké, bármihez kezdenek, nem egyszerűen sikerül, hanem pénzük megtöbbszörözését eredményezi, bármely ügyet megérintenek, bármibe keverednek bele, a lehető legjobban kerülnek ki belőle. Egy jellemző idézet Az arany emberből: „Távolléte alatt ismét reményen felül sikerült minden üzlete. Még egy nagy államsorsjátékban is neki kellett megkapnia az első nyereményt. Valahol ott hevert a fiókja fenekén a rég elfeledett sorsjegy, s ő csak három hónappal a húzás után jött elő vele, hogy a véletlen százezret felvegye, mint aki ilyen csekélységeket számba sem vesz; ami ismét növelte a világ bámulatát. Ennek nem is kell már a pénz, olyan sok van neki.” Az arany ember az ítészek körében is elismerésnek örvend, a Nincsen ördög nek szegényes a szakirodalma. Azáltal, hogy miként lehet egy lényegében komáromi illetőségű történetre rálátni Midás királyét, illetőleg a magyar választási anomáliáktól (amelyek Nagy Ignáctól Kemény Zsigmondon át Mikszáth Kálmánig a magyar írók keresett témái közé tartoztak, és párhuzamaikat a román és a szlovák irodalomban is meglelhették) megcsömörlött, és egy általa elbeszélt történet élete realitásába forduló eseményének áldozataként tőzsdézni kezdő személy hogyan lett ugyancsak Midássá, mindketten megismételvén a mitológiai történetet, eltérő időben, eltérő (de bizonyos vonatkozásokban mégis összelátható) helyszíneken, más-más szerelmek, házasságok (!) fogságában. Egymáshoz párosítja a két regényt, hogy mindkettőben perdöntő szerephez jut egy reménytelennek tetsző, félreértéseket is rejtő, a regény végére teljesen a szereplők számára megnyugtató módon megoldódó szerelmi szál, míg boldogságuk legfőbb akadályai megszűnnek. A „fővonalat” illetőleg teljes az egyezés, annak ellenére, hogy a részletekben igen jelentékenyek a különbözések. A cselekménynek midási vonulatára vonatkoztatható az egyezés, a szerelmi szál egybevethető, bár már itt is tetten érhetőek az eltérések, a környezetrajzot tekintve érvényesíthető az összehasonlítás szempontja, amely lehetővé teszi a hasonlóságok és különbözések feltárását. A főszereplők természetesen másképpen Midásai koruknak, de élettörténetük-
