Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 11. szám - Kiss Ottó: Három mese
27 Aztán a szüreti mulatságról kérdezte Medvepapát, aki azt felelte, hogy olyan, akár egy bál. Ilyenkor azt ünneplik, hogy összegyűjtötték és elraktározták a diót. Utána a szüretről beszélt. Macibocs annyit már tudott, hogy a friss termésből jó sokat kell enni a téli álom előtt. Igaz, ő nem nagyon szereti, kivéve, ha Medvemama diós tésztát készít belőle sárgabaracklekvárral. Ám azt csak most tudta meg, hogy a diófagazdák Mackóföld legszélén, a diófasor melletti csőszkunyhókban élnek. Szeptember és október fordulóján, amikor a nappalok még melegek, de azért már csípős a szél, szüretelőket fogadnak, hogy segítsenek nekik felszedni a fa alól a termést. Egyedül nem győznék, mert ilyenkor gyorsan kell cselekedni. Ha a dió lehullik, és sokáig marad a földön, megsötétedik. Macibocs azt is tudta, hogy Medvepapát szeretik hívni a gazdák, mert nagyon erős, meg tudja rázni a fát. És ha még azután is marad fenn dió, azt a többiek hosz szú, vékony botokkal óvatosan leverik. A segítségért cserébe Medvepapa mindig kap jó néhány kosár diót. Az új termést a padláson szokták szétteríteni, hogy néhány napig száradjon. Aztán válogatják ki Medvemamával, mert csak az ép szemeket szabad visszatenni a kosárba. – Te is jössz a szüreti mulatságra? – kérdezte a mackófiú Medvemamát, amikor hazaértek. – Hát persze – felelte Medvemama. – Mindketten elkísérünk. Macibocs átöltözött. A legszebb ruháját vette fel. A kék farmert, a bordó pulcsit és a kék baseball sapkát. Aztán cipőt és kabátot húzott, és elindultak az iskola felé. A terem fel volt díszítve, színes szalagok és diók lógtak mindenfelé. Maci Saci sok más kisboccsal együtt az asztaloknál állt. A mackófiú feltette a kabátját és a sapkáját a fogasra, aztán odament hozzá, hogy köszöntse. Megdicsérte a ruháját, mert nagyon tetszett neki a rózsaszín selyemblúz, a rakott szoknya és a rózsaszín harisnya. Az asztalokon nemcsak diós sütemények voltak, hanem málnaszörp, szederszörp, mézes és eperlekváros kenyér, és persze sok-sok dió. Éppen akkor mondta be egy medve tanító néni a terem sarkában felállított mikrofonba, hogy a bocsoknak szabadon lehet csipegetni a tányérokra rakott dióbélből is. – Mit eszünk? – kérdezte Macibocs. – Én csak szederszörpöt iszom – felelte a macilány, aztán beletett egy szalma szívószálat az egyik szörppel teli pohárba. – Én is – mondta Macibocs, és ő is kiválasztott egy poharat meg egy szívószálat. Miközben ittak, körbenéztek. A teremben nemcsak kisbocsok voltak, hanem nagyobb mackók is, iskolások. Nagyon jó érzés volt, hogy egy helyiségben lehetnek velük. Ettől Macibocs kicsit idősebbnek érezte magát.
