Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 11. szám - Zalán Tibor: Felezőszonettek (versek)
3 Zalán Tibor Felezőszonettek A semmi felé A semmi felé tartva zöld madárdal verdesett benne Amolyan verstöredék Emléknyom csupán Azon tűnődött mi hagyja el előbb az embert a teste vagy a lelke A legkevésbé hitte hogy az agya Hiszen a halottak gondolkodnak Gondolataik itt kerengnek a város fölött szüntelen Az élők a gondolatoktól félnek Halottak gondolataitól félnek az élők Ahogy a város fölött kerengenek és agyuk hajnalig szétloccsan a kéményeken borzasztja őket Legkevésbé ezt hitte Tűnődött vajon a test vagy a lélek hagyja el előbb az embert Verstöredékek és emlékek motoztak benne A zöld madár a semmi felé tartva verdesett Kiesett hetek A heteket sajnálja amelyek emlék nélkül esnek ki az életéből A lelkiismeret már nem tud a tisztesség fedezete lenni A rázárt ajtók hidegrázása állandósul még akkor is amikor tárva-nyitva a világ ez a tér nélküli kupleráj Kurvák grasszálnak az agyában Ameddig van agya De fogy az anyag Fogy az anyag az agyában Ameddig csak kurvák grasszálnak a tárva-nyitva hagyott tér nélküli kuplerájban ami a világ hidegrázása talpon marad Valaki égve hagyta a villanyt a folyosón A lelkiismeret már nem lehet a tisztesség fedezete Hetek esnek ki az életéből Emlék nélkül Örökre bezárva
