Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Gömöri György: Öt pillanatkép Bóka Lászlóról
116 met, ami oxfordi disszertációm az 1945 és 1956 közötti lengyel és magyar költészetről, különös tekintettel a költők politikai szerepére, és éppen Berkeleyben, a kaliforniai egyetemen vagyok egy évre, ideiglenes tanárként. Bóka barátságos hangú levélben válaszol: sajnálta, amikor elmentünk 56-ban, örül annak, hogy Nyugaton érvényesülünk.3 Ahogy a már halála után kiadott Őszi naplóból látni, 1962-ben főleg a kubai válság és az abból kibontakozó világpolitikai enyhülés foglalkoztatja. Javítani szeretne a hazai rendszeren, és nagyra becsüli Nyikita Hruscsovot, akinek elismeréssel idézi beszédét a különböző rendszerek együttéléséről. Erről jut eszembe, hogy az Őszi napló t gondozó Sík Csaba (bár nekem még az egyetemről személyes ellenségem)4 pozitív politikai lépésre vállalkozott, amikor 1965-ben, tehát Hruscsov bukása után közreadott egy könyvet, amiben magyar szerző ennyire dicséri a már nyugdíjazott, tehát bukott szovjet főtitkárt. (Igaz, ha valaki nem jelentette föl a szovjet nagykövetségen, ebből a kiadónak és az előszó szerzőjének sem származhatott különösebb baja.) Bóka László több regényt írt, de prózaíróként nem jelentős, mint irodalomtörténész a jobbak közé tartozik. Összetett ember, okos és művelt, nem ellentmondásosabb, nem is sokkal megalkuvóbb, mint sok kortársa. Önkritikus alkat, nyitottsága fiatal hallgatóival szemben helyet ágyazott neki emlékezetünkben, jóllehet amikor születése századik évfordulójára került sor, 2010-ben, a kortársak többnyire hallgattak róla. Ezért írtam most meg, talán még nem túl későn, ezt a kis emlékezést. ▼ 3 Rajtam kívül név szerint említi Neményi (később Leader) Ninont, mint olyan hallgatót, akinek távozását különlegesen fájlalta. A levél keltezése 1963. december 12., jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár birtokában. 4 Az Egyetemi Ifjúság egyik 1955-ös számában Lengyel György korábban ott megjelent verseimről írt ismertetéséhez kapcsolódva, Sík Csaba egyik versem kapcsán föltette a szónoki kérdést: „Gömöri György a barikád melyik oldalán áll?”
