Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 10. szám - Alföldy Jenő: „Szárnyatlan angyal” (Bevezetés Dobozi Eszter költői világába)

83

akkor az mondhatom, hogy az „...és ekkor száz kérdéssel / fordult felém anyám” alanyának szerepét az anyai nagymama töltötte be. Őt minden érdekelte, ami Eszternek fontos volt. Úgy tudom, Eszter jó darabig csak őt avatta be az 1996. augusztus 19–20-i Tokaji Írótábor óta érlelődő kapcsolatunkba. Korábban ennek a nagymamának panaszolta el, hogy szülei neheztelnek rá továbbtanulási szándéka miatt, s ez elbizonytalanítja rég elhatározott döntésében. A nagyanya emlékezett saját férjére – unokája őt is szeretettel emlegette (kilencéves volt, amikor Kökény nagyapja meghalt); a férfi egyszer elsóhajtozta neki, hogy a hat elemi után szeretett volna még tanulni, de nem engedték a körülményei –, és a nagymama minden rábeszélőkészségét bevetette, hogy Eszter sorsa szerencsésebben alakulhasson.

Kérdésemre, hogy a költészetben kik hatottak rá legjobban, Eszter elsőként Arany Jánost említette, hozzátéve: és Nagy Lászlót. De a verscímei alatt gyakran látható ajánlások, mottók és a finoman illeszkedő szövegközi utalások, rejtett idézetek szinte felsorolhatatlanul mutatják föl további kedvenceit az ismeretlen népdalszerzőktől vagy az ógörög énekesektől Petőfiig, Jékely Zoltántól Kányádi Sándorig és Francis Jammes-ig, Apollinaire-től Szilágyi Domokosig, Ágh Istvántól Buda Ferencig, Oláh Jánostól Mezey Katalinig, Tóth Erzsébettől Finta Éváig. Szerette kortársait, és külön rekeszt tartott fenn a nagy tanár-költőknek. A sor itt is Arannyal kezdődik, de ott van a közelében Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi, Babits, Áprily, Nemes Nagy Ágnes, a költőként is értékelt Szabó Magda, az egy ideig tanyai gyerekeket tanító Buda Ferenc és a diákoknak verstant író gimnáziumi tanár, Imre Flóra. Csanádi Imre költészetének szépségeire, Kalász Márton szavával „ruráliáira” (tájjellegére) is ráérzett, s erről két versének mottója vall: a Lappangani (vö.: Csanádi: Egy hajdani templomra)

és a Száz év a tanyaházban

(vö.: Cs. I.: Elsőszoba

). És életre szólón szíven találta őt bölcseleti jellegű prózájával Németh László, az altruizmust mint életprogramot választó hősnőivel, a lázadni, dacolni is „veszélyesen” tudó drámai és mitológiai hősnők magyar utódaival. Lényegbe vágónak érzem a verscímek alatti mottókat, idézeteket, ajánlásokat, a versben megszólított szívbélieket. Nem csak a költőtárs iránti rokonszenvének jeladásáért, vagy a régiek műveitől eredő befogadói érintettségéért. Ő maga s a magyar és a világköltészet kapcsolatában alázattal jelzi a kapcsolatokat és a függőségeket (Buddha tétele: minden függ valamitől). Nemes Nagy Ágnes tréfás mondása: „Kérem, én lopok”, a régi és mai, hazai és külföldi pályatársak iránti, szemérmesen palástolt hála jeléül veendő. Az emlékezet nem passzívan: aktívan működik a versíróban. Vannak versek, amelyek végig idézetekből állnak, mégis eredetinek érezzük őket. Dobozi benne élt a hozzáférhető magyar és a külhoni lírában, kultúrában, a vallásokban és a filozófiákban. Gondosan választott költői példák, szókapcsolatok, szentenciák tárát szólaltatja meg minden kommunikációs és magányosan töprengő léthelyzetében, de nem ír le semmit csak azért, mert jól