Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 9. szám - Péntek Imre: A hagyomány és modernség összebékítése (Kelemen Erzsébet: A szavak ereje. L. Simon László alkotói munkásságáról)
108 sét. Kelemen Erzsébet Oláh Jánost idézi, aki a fő szempontot tárja elénk: „Több, mint húsz ínséges évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a közéleti szereplés közelébe jutott értelmiségiek közül valaki az internacionalista, magát liberálisnak feltüntető írástudók... cinikus gyakorlatával és elméleti nihilizmusával szemben a nemzeti kultúra védelmében kialakítandó kultúrpolitikai szempontrendszer kidolgozására kísérletet tegyen.” Az úttörők közé számít L. Simon mindenképpen. A konzervativizmus nem csak ízlésbeli dolog, de bizonyos neveket tőle kellett (újra) megtanulnunk. Klebelsberg nevét például. Amikor ezt a címet olvastam a miniszter úr egyik cikke fölött: A magyar művészet mint nemzeti erőforrás – akkor kalapot kellett emelnem a politikus és publicista előtt, mert ez az összefüggés sok-sok éven át elsikkadt, meg sem említődött. S amikor Kelemen Erzsébet kiemeli L. Simon kultúrpolitikai megközelítéséből: „A politika felé emelni a kultúrát”, akkor a nemzeti kultúra védelmét tekinti kiemelendő feladatnak. Ehhez pedig intézmények kellenek. Ha ezek hiányoznak, az identitásőrzés nehezebb, vagy egyszerűen lehetetlen. A Versenyhátrány. A (kultúra)politika fogságában című kötetben nem csak a kritika olvasható a rendszerváltás utáni évekről, nem csak a problémákat veti fel, de a lehetséges megoldást is felkínálja. Ahogy L. Simon írja: „a mai politika ellenében akarom megvédeni, bizonyos értelemben a politika felé emelni a kultúrát”. A sikeres projektek bemutatása része L. Simon érvelésének. Múltfeltáró és -elemző írásai a kollektív emlékezet- és identitásstruktúrának az építőelemei. Érdekesek a népi kultúra, a népi irodalom kérdéseit vizsgáló írásai. A népi kultúra a szóbeliségen és a közösségen alapul, az elit kultúrától nem elszigetelten létezik. Az államnak fel kell ismernie e kultúra jelentőségét, túl azon, hogy a kultúra hatalmi kérdés is. Az alkotó felteszi a kérdést, milyennek kell lenni a konzervatív politikának? Kellenek az identitáserősítő tartalmak, a szabad sajtó, az értékrend vonzóvá és vállalhatóvá tétele, a hitelesség és szakértelem, nem lehet kirekesztő, elutasítja a politikai radikalizmust, nem szabad rombolni a politika tekintélyét. Külön kiemeli: a politikai konzervativizmus nem jár együtt esztétikai konzervativizmussal. Tanács vagy figyelmeztetés? A fiatal (egyre jelentősebb) kultúrpolitikus elemzései egyszerre feltárják a maradi struktúrák visszahúzó erejét és felvázolja a jövő lehetséges programjait. Az a klasszikus műveltségeszmény, amit a szerző ajánl, kiutat mutat a technológiai krízisből, s ez jövőt szolgáló belső építkezés nélkül lehetetlen. Az illyési „római szekér” két kereke – a politikai és kultúra – egymásra van utalva. Ezt fejti ki az író A római szekér. Kulturális politika – politikai kultúra című kötetben. Az Elvesztegetett évek tovább folytatja a Gyurcsány-korszak kul -
