Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 9. szám - Péntek Imre: A hagyomány és modernség összebékítése (Kelemen Erzsébet: A szavak ereje. L. Simon László alkotói munkásságáról)
105 Kelemen Erzsébet az első fejezetekben közzé is teszi felosztását. Az első nagy fejezetet a lineáris és vizuális költemények alkotják. A Magyar Műhely negyedik nemzedékének tagjaként az irodalmi műformákat megújító alkotót látjuk, a líraművészet elkötelezettjét. Kelemen Erzsébet arra is felhívja a figyelmet, hogy a posztmodern megközelítésen túl, recepcióesztétikai és hermeneutikai feltárásra volt szükség, az új jelenségek értelmezése szempontjából, olyasfajta teoretikus megalapozottságra, amely az avantgárd irodalomelmélet kifejtésén túl a hazai irodalomelmélet hiányosságának pótlásához is hozzájárul. Szombathy Bálint úgy látja, az avantgárd alkotók ma is javarészt maguk pótolják azokat a feladatokat, amelyeket a kortárs irodalomkritika egyelőre képtelen ellátni. A szerző az experimentális törekvések mellett a vizuális költészet terrénumát kívánja bemutatni, nyilván nem függetlenül L. Simon László ilyen jellegű tevékenységétől. Ahogy írja: „bemutatni törekszem az eddigi költői életmű hozadékát, a magyar irodalom életében betöltött inspiráló erejét”. Képet kapunk a Magyar Műhely 60-as évektől induló törekvéseiről, amelyet Pátkai Ervin haláláig az első, úttörő korszaknak tekinthetünk. A második korszak a Kassáki életmű újraértékelésének feladatát próbálta megoldani. E tevékenységük mellett megjelentették a modern szellemű írók munkáit. A folyóirat korrekciós szerepe mindinkább nyilvánvalóvá válik, rég feledésbe merült régi és új nevek kerülnek látókörükbe, a nyugati magyar irodalom java mellett a hazai torzításokra is megfelelő válaszok születtek. A Nagy Pál által felvázolt három periódus után a rendszerváltás utáni korszak következett, a lap Párizsból Budapestre került, az új felállás kiegészült új nevekkel, bár alapvető céljai nem változtak. Ebben a körben L. Simon kapta a legtöbb bizalmat, és megfelelő szinten élt is ezzel. A mesterek – a nevezetes triász – életművét a fiatalok megújítóképességei folytatták, ahogy Komoróczy Emőkét idézi a szerző: L. Simon Lászlónak „felmérhetetlenül fontos szerepe van az avantgárd hazai térnyerésében, szervezésében, és elfogadatásában”. Kelemen Erzsébet megállapítja: „az organikus avantgárd esztézis a világ érzékelésének radikális módja és annak sajátos művészi leképezése. És ez már L. Simon László első verskötetében jelen van.” „Az új forma, nyelv, szerkezet, a műfajteremtő költői gesztus csak új elméleti reflexivitással írható le.” Ennek a bemutatását a csak a csönd című vers elemzése teszi érzékelhetővé. L. Simon képverse is új medialitással mutatkozik meg, a látható és nem látható között teremt kapcsolatot. A lettrista metódus új jelenségek megragadására alkalmas. L. Simon a nyelvet a legapróbb részeire bontja, a legkisebb grafémákat is szubatomi részecskékre redukálja. A „műgenerálás” új paradigmákat eredményezett, amely az avantgárd kiteljesedését eredményezte. Kelemen Erzsébet kimutatja: az első magyar lettrista alkotás L. Simon tollából (számítógépéből) származik. Az ISBN 963 7596 26 7 című kötet már mindhárom – a konkrét költészet, a lettrizmus
