Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 9. szám - Lengyel András: Szegedi egyetemi könyvtári éveimről (Lapok egy önéletrajzból I.)

46

Piroska néni, már nyugdíjasként, fél munkaidőben a folyóirat-olvasóban teljesített szolgálatot. Ő, mint kiderült, Buday György öccsének, a korán meghalt Kálmánnak volt hajdanán a menyasszonya, s haláláig tartotta a kapcsolatot György és Kálmán húgával, Buday Margit főorvosnővel. Kérésemre össze is hozott bennünket, így, közvetve fontos szerepet játszott abban, hogy a Szegedi Fiatalok mozgalma iránti érdeklődésem forrásokhoz jutott, s mindenekelőtt szert tettem egy fontos nexusra. Buday „Baba” Kálmán hajdani menyasszonya ajánlására fogadott bizalmába. (A filológus munkája, akár tudatosul ez benne, akár nem, mindig bizalmi munka, bizalom nélkül nem lehet jól és hatékonyan művelni.) A harmadik, félig-meddig az osztályhoz tartozó idősebb kolléganő Borsányi Elvira volt. Ő egy másik, külön fekvő raktárrészben, magányosan dolgozott, mentális betegsége már akadályozta a munkában, némileg már afféle kegyelemkenyéren tartották, de tájékozottságának nyomai még föl-fölvillantak. Egyebek közt egy ideig a könyvtári kézirattár is hozzá tartozott.

Színes, mondhatnám persze úgy is, heterogén gárda jött össze, de utólag úgy látom, éppen ez volt az, ami az egész sajátos atmoszféráját megteremtette. Innen sokfelé lehetett kilátni, s ez a természetes sokszínűség mindenki javára vált. Az enyémre bizonyosan.

3.

Szűkebb rezidenciám a raktár végében volt, az utolsó állvány és a fal között. Ezt a helyet még Szegfű Lacinak alakították ki, távozását követően én örököltem. Az állvány és a fal közé egy íróasztal volt berakva, mögéje épp csak elfért a szék. Az asztalon egy nagy, masszív irodai írógép, a hátam mögött az állvány egy része lebontva, hogy legyen helyem, a többi része pedig továbbra is polcokként szolgált. „Ajtó” itt természetesen nem volt, de jól szeparált kuckó alakult itt ki – jól éreztem magam. A raktárnak az a része, amely az én helyemet is magába foglalta, félig raktár, félig ilyen kuckók sora volt, a tér egy részét egy nagy, úgynevezett rendezőasztal foglalta el. Mindenkinek az enyémhez hasonló hely jutott, de az enyém élvezte a legnagyobb, viszonylagos elkerítettséget, „védelmet”, a többi hely még nyitottabbra lett kialakítva. (Egy kicsit arrébb, egy, a fal által másik „szobába” tartozó raktárrészben lett kialakítva az úgynevezett kardex – nyilvántartásra szolgáló speciális lemezszekrény – körül egy kis szobaszerűség. Ezt katalógusszekrények és a szekrényekre fölrakott Pravda-kötetek falként zárták el a külvilágtól. Ez is jó hely volt.)

Az osztály „agyát” a katalógusok, de még inkább a sok-sok dobozban elhelyezett főlapok képezték. A katalógusokból (ezek még úgynevezett cédulakatalógusok voltak), lehetett megállapítani, megvan-e a keresett folyóirat vagy hírlap, s milyen