Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 9. szám - Lengyel András: Szegedi egyetemi könyvtári éveimről (Lapok egy önéletrajzból I.)
35 hol, nagyobb lakásokban élnek, nekik ez csak ugródeszka volt, nem végállomás.) A lakásvásárlás előnyös föltételekkel lett meghirdetve, „csak” hetvenezer forintot kellett befizetni (a többit részletre, hosszú távon törlesztettük). Ám, természetesen, ennyivel sem rendelkeztünk. Mindenféle kölcsönöket kaptunk, apám maga is kölcsönt vett föl, amit nekünk azután nem kellett visszafizetnünk – még a gyerekek ezer-ezer forintos kis takarékkönyvét (amelyet a névadáskor kaptak) is ki kellett váltani, hogy valahogyan össze lehessen kaparni a szükséges pénzt. A pénz előteremtése olyannyira borotvaélen táncolt, hogy még az utolsó pillanatban is hezitáltam, esetleg a kisebb (másfél szobás) lakást kellene választani. Végül, szerencsére, maradtam a nagyobbnál, a kétszobásnál. 1977 nyarán költöztünk be a még teljesen üres lakásba. A gyerekeket pár napra anyámra bíztuk, mi az első éjszaka a földön aludtunk – de a sajátunkban, amely az albérletihez képest hihetetlenül tágasnak tűnt. Új lehetőségek nyíltak meg előttünk. Az ajtón a névtábla, egy kartonlap üveg alatt, még ma is akkori kollégám, Mader Béla kézírását őrzi. A lakásban pedig, a nélkülözhetetlen holmik (ágy stb.) mellett hamar megjelentek vas könyvespolcaim is, amelyeket apám csinált nekem, nagyon masszívra, tartósra. (Akkor még, egy ideig, elfértek könyveim.) 2. A könyvtár, amelynek ’73 őszén munkatársa lettem, forma szerint a szegedi, akkor József Attila nevét viselő tudományegyetem központi könyvtára volt, az egyetem Dugonics téri központi épületében. (Ugyanott, ahol a rektori hivatalt és a géhát is elhelyezték.) Az épület története is megérne egy misét, benne Ítélőtáblától a Somogyi-könyvtáron át az egyetem központi szerveiig sok minden megfordult az idők során, s az épület Ferenc József „császár és király”-t éppúgy látta, mint József Attilát (és Horger Antalt), vagy a Szegedre élete vége felé visszalátogató Szent-Györgyi Albertet. S persze sok-sok hallgatót és egyetemi oktatót, köztük igazán jelentőseket is. Az épület kultúratörténeténél azonban szempontomból fontosabbnak bizonyult, hogy a könyvtár nemcsak az egyetem egyik intézménye volt, hanem az ország 5-6 legfontosabb könyvtárainak egyike, Szeged és a régió könyvtári centruma. Egy kutató számára megkerülhetetlen intézmény. Állományának gazdagsága (s szükségképpeni korlátai, hiányai) messzemenően behatárolták az itt lehetséges tudományos munkát. Pró és kontra. Igazán jól Szegeden csak azt a tudományterületet lehetett művelni, amihez a föltételeket ez a könyvtár megadta. Az egyetemi könyvtár jogilag a kolozsvári egyetemi könyvtár utóda, ide való áthelyezése volt, valójában ez a származás alig több mint jogokat fönntartó mítosz. Amikor 1921-ben Szegeden egyetem lett, könyvtára nem volt, nem lehetett. Az mindenestől Kolozsváron maradt. A Monarchia fölbomlása, Erdély
