Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Szakszövetkezetek és szőlőtermesztés a Homokhátságon
85 számít, aminek története van, és amelyekhez emlékek fűződnek. Ez a ragaszkodás a szőlőhöz és gyümölcsöshöz teszi nehézzé a gondolat népszerűsítését.” Nagy Balázs Helvécia és Bugac községek lelkésze 1956. február 10-én azt jelentette, hogy szövetkezeti gazdálkodás kiépítése ebben a térségben még nem vezetett eredményre. Az itt élőknek nagyon rossz tapasztalatai vannak a téeszekről. „A tsz-ek virágzó szőlőket és jó földeket vettek át, s olyan szőlőket adtak át az állami gazdaságnak, amik már semmit sem jövedelmeztek. Az egyénileg gazdálkodó törpe parasztok látva ezt a gazdálkodást, végsőkig ellene állnak minden rábeszélésnek.” Izsákról Tantó Sándor 1956. február 11-én azt írta, hogy a téeszesítés nagy akadálya Izsákon, hogy szőlőtermő vidék, más a Tiszántúl. „A szőlő- és gyümölcstermelő vidék egészen aprólékos, speciális kezelési módot igényel, amit a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérésnél nem lehet máról holnapra megvalósítani. [...] Az izsáki nép pedig csak azt az embert becsüli, aki többet tud termelni.”5 A források egybehangzóan arról tanúskodnak, hogy a gazdák idegenkedtek a téesztől, rosszak a tapasztalataik, mert nem működtek jól, rosszul gazdálkodtak, nem volt meg a szükséges szakértelem és hozzáállás, így a szőlő- és gyümölcsültetvények tönkrementek, mert nem művelték meg azokat megfelelően. 1956 előtt a lelkészi jelentések alapján megállapíthatjuk, hogy a parasztok idegenkednek a téeszektől, mert még nem láttak jól működőt, ami meggyőzte volna őket a magasabb színvonalú termelésről és nagyobb jövedelemről, mint amit a magángazdaságukban el tudtak érni.6 A Bács-Kiskun Megyei Tanácsban is érzékelték ezt a problémát, a Mezőgazdasá gi Állandó Bizottság 1956. szeptember 7-i ülésén az egyik tag megállapította, hogy Bácsalmás területének fele szőlő, aminek 40%-át nem művelik. Azt javasolta, hogy a szétszórtan, parlagon fekvő szőlőt az egyéni parasztoknak bérbe kellene adni hosszabb időre adó- és beadásmentesen. Buda Gábor tag szerint a futóhomokot mentesíteni kellene a beadási kötelezettség alól azért, „hogy valaki megművelje”. A hozzászólások alapján a bizottság javaslatot terjesztett elő a megyei tanács VB felé, melyben megállapították, hogy a megye számos településén jelentős területű elhanyagolt, kipusztulófélben lévő szőlő van, továbbá javasolták, hogy az állami tulajdonban lévő elhanyagolt szőlőterületeket adó- és beadásmentesen adja bérbe az állam az arra vállalkozó parasztoknak.7 Bács-Kiskun megyében a kényszerkollektivizálás során változatosabb, sokszínűbb szövetkezeti forma alakult ki, mint az ország többi megyéjében. Ennek az volt az oka, hogy a Homokhátság gyenge minőségű talaján lévő munkaintenzív szőlő- és gyümölcskultúrákat, a motivációjukat vesztett gazdákkal és kiterjedt tanyavilággal nem tudták hatékonyan betagolni a nagyüzemi struktúrába. Ez már a téeszesítés előkészítése során is problémát okozott. 1959. november 19-én a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Bács-Kiskun Megyei Politikai 5 KREL Egyházmegyei iratok, Igehirdetések A/III c. 6. 6 Rigó 2020, 165–199. 7 MNL BKML, XXIII. 22. b. BKMT Állandó Bizottságok (ÁB) Községfejlesztési, mezőgazdasági, művelődési, pénzügyi és terv. 1955–1971. 3. doboz.
