Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Kovács Róbert: Élet a hajósi pincefaluban
155 A térségben termelt borszőlőket a 20. század elejére már fajtatisztán ültették, melyek igen jó minőségű bort adtak, s a kereskedelemben is jól értékesíthetők voltak. A második világháború befejezése után következő évtizedek változatos, sokszor ellentmondásos helyzetet teremtettek hazánk, s így az Alföld szőlőtermesztésében is. Az ország háború utáni kifosztottsága, az állókultúrák nehezen helyrehozható állagromlása, a birtokviszonyok megváltoztatásával járó hatások nehéz helyzetbe hozták többek között szőlőtermesztésünket is. Az 1960-as évek első felében a magyarországi szőlőtermesztést új alapokra helyezték. Olyan változások történtek, melyek nemcsak mennyiségi növekedést hoztak, hanem minőségileg is újat adó termelési alapok létrehozását eredményezték. Ebben az időben a szőlőterületek nagy részét államosították, és megkezdődött az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek szervezése. Ezek a szövetkezetek jelentős szőlőterületeket telepítettek. A nagyüzemi szőlőnemesítés és borkészítés állami szinten a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát égisze alatt történt. Az itt folyó borászati munka tette nemzetközileg híressé a hajósi cabernet sauvignon vörösbort. A rendszerváltást követően a frissen alakuló családi vállalkozások kezébe került a Hajóson folyó borászati tevékenység. Hajós–Bajai borvidék 1990-ben az alföldi borvidék egy részéből jött létre Hajós–Vaskúti borvidék. A vaskúti szőlőtermelés a ’90-es évek közepére jelentősen visszaesett, napjainkra már alig van kiterjedt szőlőültetvénye, ezért a Hegyközségi Tanács 1996-ban azzal a kéréssel fordult a földművelésügyi miniszterhez, hogy változtassa meg a borvidék nevét Hajós–Bajai borvidékre – így 1997-től már ezen a néven szerepel. Ezzel tulajdonképpen kettős célt akartak elérni. Egyrészt a terület ismertségét akarták erősíteni, mivel Baja város, mint a környék kulturális, kereskedelmi és oktatási központja, mindenki által ismert. Másrészt jelentős ültetvények vannak Baján, a bajai borok pedig mindig híresek voltak. Ezzel a törekvéssel voltaképpen Baját mint várost is szerették volna olyan rangra emelni, amelyet méltán megérdemel. A 2000 ha termőszőlőt a borvidékhez tartozó 14 településen évszázadok óta termesztik. Az elmúlt században itt termelték az ország legfűszeresebb hazai borait. Jelentősek voltak emellett az olaszrizling, a kövidinka és a sárfehér szőlőkből készített borok. A borvidék öt településén élő német ajkú lakosság magával hozta a szőlőművelés és borkészítés szeretetén túl az őshazában termesztett fajtákat is, így került e vidékre a kékfrankos és a rajnai rizling. Kijelenthető, hogy a Hajós–Bajai borvidék szőlészeti és borászati színvonala kiemelkedő volt minden időben. A borvidék talaj- és éghajlatadottságai és tengerszint feletti magassága alapján sokkal inkább a szekszárdi borvidékhez hasonlít, mint az Alföldön lévő szőlőterületekhez, hiszen voltaképpen a tolnai dombság lefutásának részei, amit csupán a Duna szel ketté. Hasonlít a spanyolországi Douro folyó által kettészelt borvidékre.
