Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Turán István: "Itt, a hol a napról-napra hatalmas arányokban fejlődő szőlőkultura lefoglal minden talpalatnyi teret, a gazdasági élet sarokpontja és fundámentoma: a Szüret" (Kiskőrös szőlő- és borkultúrájának rövid története)
134 A Kiskőrösi Állami Gazdaság központja 1960-ban került Kiskőrösre.56 Az állat tenyésztés fő profilja mellé fokozatosan bevonták a növénytermesztést, majd a hatvanas évek közepétől itt is elindult a szőlőtelepítési hullám egy speciális fajtája. A gazdaság ugyanis eleinte csak a határ homokbuckás, futóhomokos részeit kapta meg erre a célra. A dombok elegyengetése után zöld és szerves trágyázással próbálták megnövelni a gyenge minőségű talaj termőképességét, de a tőkék eredése nem érte el az 50%-ot sem. 1960–1966-ig a telepítések színtiszta veszteséget jelentettek. A termőre fordulás után öntözéssel, jobb területek bevonásával a hetvenes évekre stabil bortermelő profil alakult ki. A borászati központ egy ideig Tabdiban, majd 1968-tól Bócsán volt. 1976-ban kísérleti eszközként beszereztek két bolgár KG-I szőlőszüretelő kombájnt. 1983-ra a szőlőterület már meghaladta a szántóföldek nagyságát, 630 hektár jellemzően magasművelésű nagyüzemi szőlővel rendelkeztek. Az új telepítéseket modern technológiával végezték , hagyo mányos és korszerűbb fajtákkal is, úgymint a kadarka, az ezerjó, a zalagyöngye, a kunleány, a zöld veltelini, vagy később a medina. Legnépszerűbb tételük a nemes kadarka volt, ebből 1 millió palack volt az éves forgalom.57 Az állami gazdaság 1980 és 1984 között volt a legsikeresebb. Területe 15 község határára terjedt ki.58 1984-ben 130 ezer hl bort palackoztak. Összes árbevétele ebben az évben 50 millió forint volt, s mintegy 1100 fő dolgozónak tudott munkát adni.59 A térség problémái tulajdonképpen Mihail Gorbacsov 1985-ös alkoholreformja után kezdődtek. Az új főtitkár korlátozta a Szovjetunió bor- és szeszesital-importját, ami a kiskőrösi borágazatot is súlyosan érintette. A helyi szőlősgazdák addig viszonylag jó helyzetben voltak. Az alkoholtilalom visszavetette a Szovjetunióba irányuló borexportot mintegy 15-20%-kal. Az ún. borháborúhoz önmagában ez nem lett volna elegendő, ahhoz más feltételeknek is teljesülniük kellett. Ilyen további tényező volt az ültetvényeken jelentkező bőséges termés, az alacsony felvásárlási árak és a műborgyártás megléte is. Ráadásul a kétoldalú gazdasági kötelezettségek miatt a magyar kormányzat nagyjából 50 ezer tonna gyenge minőségű örmény fehér szőlőt és bolgár kék szőlőt importált.60 Az öt tényező együttesen eredményezte a környék felvásárlási gondjait, amelyre aztán ma úgy emlékezünk, mint az 1987–1988-as borháború. Sajátos epizódja volt az eseménynek, amikor felvásárlók már végképp nem tudták hol tárolni a bort, a pártvezetés utasítására a kiskőrösi és a keceli fürdők medencéit vették igénybe erre a célra. Mivel a problémák maguktól nem oldódtak meg, 1988. június 5-é n sor került egy nagy gazdatüntetésre is az akkori Borászati Közös Vállalat (BORKÖV) székháza előtt. A demonstráció annyiban elérte a célját, hogy az országos figyelem ráirányult a térségre és problémáira, azonban ez az állapot nem tarthatott sokáig, hiszen a „nagyobb” események, a rendszerváltozás 56 Boda Zsuzsa: Állami Gazdaság: A legtermelékenyebb cég. In: Régió Napló , 2009. november 03. 57 Szendi István: A Kiskőrösi Állami Gazdaság története 1949–1984, Kiskőrös, 1984, 38–39. o., 46. o., 59. o. 58 Uo. 11. o. 59 Uo. 12. o. 60 Interjú dr. Pohankovics Istvánnal, a Kiskőrösi Állami Gazdaság egykori főkönyvelőjével. Az interjút készítette: Turán István. 2020. szeptember 18. Forrás: PSVK HGY.
